Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
kért 5%-os kamatra. Ugyanakkor felajánlott?, hogy szerződését meghosszabbítja és a répaterületét pedig növeli.82 Neiser Antal csornai bérlő 1908-ban 5 évi törlesztésre 10 000 koronát kért, amely összeget márkakereskedésének a fejlesztésére és bérletének a korszerűsítésére kívánta fordítani.83 Kladnigg ugyanez évben a központnak jelentette, hogy Nitzky Ferenc zimányi birtokát saját kezelésébe vette át „úgy halljuk, hogy cukorrépa-termeléssel szándékozik foglalkozni, s minden valószínűség szerint pénzre lesz szüksége, nem tartjuk valószínűtlennek, hogy a répatermelést nagyobb előleggel, vagy kölcsönnel kívánja majd egybekötni”.84 Hasonló gondokkal küszködött a somogyvári uradalom is, mivel két birtokrészét, amelyek addig bérben voltak, saját kezelésbe vette vissza, amihez 15-20 ezer korona kölcsönre lett volna szüksége.85 A levelezésekből kitűnik, hogy ezek korántsem egyedi esetek voltak, a nagytermelőik többsége a lehetőséget felhasználva, a cukorgyártól több tízezer korona kölcsönt kért, közülük jónéhányan kaptak is. A hosszúlejáratú kölcsönöké'' * későbbiekben előre meghatározott ösz- szegekben évenként törlesztették. A kölcsönöket természetesen elsősorban a cukorrépa-termesztő bázisgazdaságoknak biztosították. 1911-ben az alábbiakban felsorolt nagytermelők részesültek hosszúlejáratú kölcsönben:86 X. Gr. Széchenyi Bertalan Segesd 40 000 koronát kapott, 2. Veszelei Zsigmond N. Konda 10 000 3. Vasdényei Imre Várda 20000 ,, „ 4. Kacskovics Antal Fornád 24 000 5. Hainrikffy Pál Szarvasd 30000 6. Somssich Miklós Sárd 40 000 „ ,, 7. Pécsi Káptalan Sumony 37 930 összesen tehát 201 930 korona kölcsönt kapott a 7 nagytermelő, amely összegből több kilométeres gazdasági vasúti hálózatot is építettek. A nagybirtoküzemek „eladósodása” biztosítékot jelentett arra, hogy a cukorrépa termesztésével még intenzívebben kell foglalkozniuk, mivel a cukorgyárnak nem az volt az érdeke, hogy a termelők számát növelje, hanem inkább az, hogy a már kellő tapasztalatokkal rendelkező termelők mind nagyobb területeken termesszenek cukorrépát. Az állatállomány felfrissítése, az állóeszközök felújítása, a gazdasági vasutak építése, messze túlmutatott a cukorrépa termesztésén, ezért a mezőgazdaság intenzifikálásának egyik leghatékonyabb folyamatát indította el a cukorrépa termesztése. 9. Kistermelők A cukorgyár igazgatósága a gyár alapításától kezdődően erőfeszítéseket tett annak érdekében is, hogy a parasztgazdaságokat is bekapcsolja a cukorrépa termesztésébe. A látványos eredmények azonban elmaradták, a századfordulót követő években pedig még azokban a községekben is felhagytak a cukorrépa termesztésével, amelyekben éveken keresztül kísérleteztek vele. A cukorgyár igazgatósága 1907-től éppen a cukoripar megtorpanásának a mélypontján a parasztgazdaságok bevonásával akarta a cukorrépa kínálatát növelni. Elsősorban azokat a termelőket kívánták szerződtetni, akik már rendelkeztek termelési tapasztalatokkal, de különböző okok miatt azt abbahagyták. A több éves szünet után a termelőket nem kis erőfeszítések árán tudták csak meggyőzni a cukorrépa 329
