Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
nél volt nagymérvű a fluktuáció. E folyamat érzékeltetésére szükségesnek tartjuk megvizsgálni, hogy az egyes termelők mennyiben tudták stabilizálni a cukorrépa termesztését.79 A répaelszámolási könyvék alapján 10 év alatt 143 nagytermelő kötött szerződést, közülük folyamatosan minden évben termek cukorrépát 11, 9 évig 5, 8 évig 3, 7 évig 2, 6 évig 8, 5 évig 8, 4 évig 11, 3 évig 16, 2 évig 25,1 évig pedig 54 nagytermelő. A termelők létszáma ennél valamivel magasabb lehetett, mivel a cukorgyár szerződésen kívüli répát is átvett, amelynek mennyisége azonban nem volt jelentős. A fenti folyamat tehát egy olyan tendenciát ábrázol, amelyből következtetni tudunk a cukorrépa-termesztés előnyeire, de egyben a nehézségeire is. Év Somogy Tolna Baranya Fejér Verőcze PestPilis Solt BácsBodrog Összesen a nagytermelők száma 1904—5 41 12 7 I 3 — — 64 1905— 6 1906— 7 1907— 8 39 8 5 2 i — — 55 38 2 5 — — — — 45 1908—9 39 5 6 — — — — 50 I9O9—IO 41 8 6 — i 3 — 59 I9IO---1 I 4 3 6 5 — — — — 54 I9II---12 4 3 IO 7 I — — I 62 S. A cukorgyár és a nagytermelők A folyószámlakönyvek adatai alapján elkészítettük a cukorgyár és a termelők pénzügyi és gazdasági kapcsolatait tükröző összesítő táblázatot.80 (11. sz. táblázat.) Az adatokból láthatóan a cukorgyár nem csupán a vevő szerepét töltötte be, hanem egyben eladó is volt, ezen túl még különböző szolgáltatásokat is vállalt, nem is beszélve arról, hogy az előlegekkel, a rövidebb és hosszabb ideig tartó hitelekkel a bank szerepét is betöltötte. A kölcsönös pénzügyi érdekek mind a cukorgyárat, mind pedig a termelőket összekapcsolták, e kapcsolatrendszerben azonban kétségkívül a cukorgyár volt kedvezőbb helyzetben, mivel a termelők nem egy esetben olyan pénzügyi és gazdasági függő viszonyba kerültek, amelyben kénytelenek voltak elfogadni a gyár áltál diktált feltételeket és esetleg szándékaik ellenére is rákényszerülhettek a cukorrépa termesztésére. A cukorgyár igazgatósága azonban mindig a harmonikus együttműködésre, a kölcsönös előnyök biztosítására törékedett. A forgótőke hiányában a napi pénzügyi gondokkal küszködő nagybirtok-üzemek a cukorrépa termesztésével olyan pénzügyi forráshoz jutottak, amelyek birtokában korszerűsíthették gazdaságaikat. Az ipari és a mezőgazdasági vertikum kialakulásával pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdasági ipar és a mezőgazdaság kölcsönös érdeke nemcsak igényelte, hanem szükségessé is tette az együttműködést. A nagyobb tőkeerővel rendelkező cukorgyárak a cukorrépa-termesztés kiszélesítésével lényegében hozzájárultak a nagybirtok-üzemek intenzifikálásához. 327
