Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény

ne származzon”.64 A termelők azonban mindenféleképpen hátrányosabb helyzetbe kerültek, mivel a többnapos répaszál látás tetemes súlyveszteséget okozhatott nemcsak a gyárba szállított répánál, hanem a termelőknek küldött mellék- termékeknél is. Nem is beszélve arról, hogy a többéves üzleti kapcsolatban kialakult kölcsönös bizalmat, ez esetben a bizalmatlanság légköre váltotta fel. A körzeti egyezményekben kétségkívül elsődlegesen a cukorgyárak érdekeit vették figyelembe, olyan helyzetet teremtve meg bennük, hogy azokban a cukorgyárak szabhatták meg a termelőknek a feltételeket. Az egyezmények előírták, hogy sem szeletet, sem pedig takarmányozásra szörplevet nem adhattak el másik cukorgyár körzetében. „Ha a gyárak a körzetet nem tartják be - írta Kladnigg a központnak - ezen produktumok eladásánál nagyon megkárosítják a másik gyárat, amelynek beosztott területére szállítanak, mert úgy az illető gazda nem kénytelen cukorrépát termelni, hogy takarmányhoz jusson . . .”(”

A cukorgyárak között az egyezmények ellenére sem volt zavartalan a kapcsolat, azokat többször és kölcsönösen is megsértették. 1909-től Bács-Bodrog megyében újult ki a répaharc a cukorgyárak között. Kladnigg a központnak ezzel kapcsolatosan az alábbiakat írta: „Mivel a baja-bátaszéki híd megnyílta folytán nekünk Bács-Bodrog vármegye hozzáférhetővé vált, fő igyekezetünk oda irányul, hogy a cukorrépa-termelés előnyeivel az ottani gazdaközönséget minél szélesebb körben megismertessük és ezen cél elérésére fáradtságot nem kímélünk.”66

Még ugyanez évben a bácskai szerződéssel megbízott Árvay Ernő répa- termelési felügyelő irányította a répaszerződések előkészületeit. Az új piaclehetőség azonban más gyárakat is vonzott, minek következtében a répa árának kínálata magasra szökött. A termelők a cukorgyárak versengéséből adódó konjunktúrát nemcsak a répa áránál, hanem az egyéb juttatásoknál is igyekeztek kihasználni. A gyár igazgatója éveken keresztül a reklamáló levelek tömegét írta a központnak a répakörzetek megsértése miatt, most korántsem volt olyan érzékeny, más gyárak rovására mind nagyobb területet igyekezett a kaposvári cukorgyár számára biztosítani. Amikor a Zombori Gazdasági Egyesület érdeklődött, hogy meddig terjed a kaposvári gyár körzete, az igazgató a központnak az alábbiakat írta: ,,. . . válaszunkban tagadni fogjuk, mintha nekünk valami formában rayonirozásunk volna, hanem azt fogjuk mondani, hogy a fuvardíjak miatt csakis olyan területeken szerződhetünk, melyek hozzánk vagy Mezőhegyeshez kedvezően fekszenek.”6'

Ha a Zombori Gázdasági Egyesület Mezőhegyessel nem kívánná a kapcsolatot felvenni, az esetben Kladnigg a baja-zombor-szabadkai háromszöget jelölte meg répabeszerzési területként. A kaposvári cukorgyár körzetéhez tartozott a baja-szabadkai, a baja-regőcze-zombori, valamint a jánoshalma-bácsal- más-regőczei vasútvonal közelében lévő területek. Árvay Ernő 1911-ben azt az utasítást kapta, hogy a szabadka-zombori, a szabadka-újverbászi, a szabadka- kisszállási, a szabadka-cservenkái vasútvonalak mentén is próbáljon nagytermelőket szerződtetni, azonban nem a kaposvári cukorgyárnak, hanem a Cservenkán alapítandó cukorgyár rt. részére,68 amely szintén a Hitelbank érdekeltségéhez tartozott. A répabeszerzési nehézségekkel küszködő eszéki cukorgyár is igyekezett mind nagyobb területeket megszerezni a bácskai körzetből. Kladnigg ezirányú észrevételeit közölte a baranyavári cukorgyár igazgatójával, majd azt javasolta, hogy „vegyenek fel egy megbízható embert az ottani vidékről, aki a bácskai vi323