Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
jövedelmezőbb, mint a gabona, vagy pedig a kukorica. A répatermelési felügyelő pesszimista hangú jelentése szerint a résztvevők közönyös magatartást tanúsítottak és csak néhányan vállalkoztak kísérletre, legfeljebb azonban csak 1200- 1600 D-öl területen. Ugyanakkor felhívta az igazgatóság figyelmét arra is, hogy a német anyanyelvű gazdák a német nyelvű és a rövid szerződéshez ragaszkodnak. A Szlavóniába küldendő szerződéseket pedig horvát nyelven készítették. 3. Cukorrépa-szerződések, a gyár és a termelők kapcsolata A cukorrépa szerződtetések előkészítése a gyár részéről láthatóan sok körültekintést igényelt és nem kevés nehézséggel járt. Dierer Henrik répatermelési felügyelő mellé 1908-ban - Árvay Ernő személyében - még egy répatermelési felügyelőt alkalmaztak. Ha a szükség azonban úgy kívánta, maga a gyár igazgatója is foglalkozott szervezési és szerződtetési feladatokkal. 1904-ben a mernyei jószágkormányzóhoz írt levelében mentegetőzött, hogy a szerződés ügyében egyelőre nem tud eleget tenni a meghívásnak, mivel a jelzett időpontban Szlavóniába utazik, de Baranya megyében is nyolc helyen várják.29 Az újonnan szerződtetett répatermelőkről, a földbirtokosokról és a nagybérlőkről egyaránt megbízható információkat kellett szerezni - pénzügyi helyzetükről, gazdálkodási szakértelmükről és nem utolsósorban emberi magatartásukról is mivel a cukorgyár a konfliktusokat minden eszközzel meg akarta előzni. A szerződések előkészítéséhez és annak gyakorlati kivitelezéséhez szükséges szakemberekkel a cukorgyár nem rendelkezett, ezért 1904-ben, aínikor Grün- hut Ede bérlő felajánlotta szolgálatait, a gyár igazgatósága azt készségesen elfogadta. Egy 1904. december 27-én létrejött megállapodás értelmében minden vagon cukorrépa után, amelyet olyan cukorrépa-termelőtől kapott a gyár, aki még cukorrépa-termesztéssel nem foglalkozott, és Grünhut kötötte vele a szerződést, jutalékként az 1905-ös és 1906-os évékben 2 koronát, 1907-ben pedig i koronát fizették.30 Egy évvel később a megállapodást már úgy módosították, hogy új termelő szerződtetése esetén az első évben kát. holdanként 6 korona jutalékot fizettek, a következő két évben pedig 2 koronát kapott.81 Ugyanebben évben a Bácskában is szerződtetni akaró gyárigazgató, Léderer Leó zombori lakosnak - minden szerződtetett kát. h. után - 5 koronát fizetett.32 A termelőkkel szemben támasztott követelményeket több tényező befolyásolta, legfőképpen a cukorrépa árának az alakulása. A cukorgyár a cukorrépa- szerződésekben rögzített követelményeket rugalmasan kezelte. Ahogy azonban helyzete stabilizálódott, a termelőkkel szemben egyre nagyobb szigort alkalmazott. Általában az éves szerződéseknél és a kisebb területeknél nem adtak annyi koncessziót, mint nagyobb területek és több éves szerződések esetében, amelyek mind a termelőknek, mind pedig a cukorgyárnak nagyobb biztosítékot jelentettek. Az úionnan szerződött kezdő termelők is kedvezményekben részesültek, a cukorrépa árának a megállapításakor néhány filléres bonifikációt kaphattak a kezdeti nehézségekért. A vasúttól távolabb lévő nagytermelők pedig a tengelyszállításhoz kaptak hozzájárulást, ezzel is a további cukorrépa termesztésre serkentették a távolabb fekvő nagybirtok-üzemeket. A kedvezményeket a cukorgyár csak az esetben biztosította, ha hosszabb távon is kifizetődőnek tartotta a szerződéseket. Az igazgatóság törekvése mindenkor az volt, hogy a kedvezőbb helyeken fekvő répaterületeket kell előbb szerződtetni, amelyek általában a vasutak mentén helyezkedtek el, vagy nem voltak nagy távolságra a cukorgyártól. 1906-ban a ja'kabszállási uradalom 300 kát, holdas ajánlatát 315
