Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
franeiásságában egyre több lett a magyar akcentus és a magyar íz, mintha egy üveg finom, fanyar, francia pezsgőbe bikavért töltötték volna.”133 Hunyady írásának van kuriózuma, nevezetesen, fényképet közöl Rippl- Rónai egyik Ady Endre-portréjáról. Azt, amelyiken felülről tekint a világra. Takáts Gyula, akí ugyanebben az időpontban illusztrált cikket írt a piktorról, nem említi az általa látottak között. Takáts a szülőföld egybekapcsoló volta, valamint találkozásaik okán foglalkozott művészetével. Középiskolai diákként elvitte hozzá rajzait, és hallhatta szűkszavú megjegyzéseit. Otthon látta - erről írt tizenöt évvel később. Cikkének nézőpontját Somogy határozta meg, a kaposvári kispolgári, patriarchális izű miliő. Természetszerűleg az ellentét hangsúlyozásával, hogy különc egyénisége „furán” illett a vidéki életbe és társaságba: „A molnárszürke kabát, pepita nadrág, fehér kesztyű elnéző mosolyra húzta a polgári szürkeség arcát.” A festő persze észre sem vette, külön világban élt. Az ország művész-közvéleményével állott szemben s szülővárosa neki a kedves intimitást, elnéző szeretetet, a témák polgári melegségét és tisztaságát adta.13/‘ Takáts Rippl fontos eredményének a lelki élmények ábrázolását, a meghittség megjelenítését tartotta, hogy rokonait, barátait festegette. Kiemelte Piatsek Ferenc nyugdíját pipázgató erdészt, a századforduló éveinek jellegzetes figuráját, a kedélyes, meleghumorú urat, akivel Rippl-Rónai sokat „kvaterkázott” Fő utcai házában, s róla a kéznél levő vászonra a „legszínesebb s tán legjellemzőbb” Rónai-képeket festette. Milyennek látta Takáts a festő otthoni környezetét? Igen szép fekvésű hely - amit látott -, egyfelől a Kapos völgye felé tekintett, más oldalról az erdővel borított hegyes-dombos Zselicségre. Ügy 16 hold körüli gazdaság volt. Hosszú gesztenyesor vezetett az emeletes villához, a park közepén, Szanszkrit mintájú oszlopok, barokk püspök-szobrocskák, mészkőpadok tarkították az úttialan gyepest. Szőllejében volt a műterme, egy présház a maga egyszerűségében. Ott találták meg leginkább, s onnan indult sétáira a környező dombokra. Svájci sapkás, „különös vándor”13“ volt a dombok között. A tájhoz vonzódás alapját, a lankák kínálta pikturális lehetőséget alkalmi vers is summázta: A legnagyobbak itt a piktorok, A tájunk lelke rajtuk átcsorog, S a szép borától részegük kezük Szárnnyá hasadva égre száll velük. Természetesen ennek „lírizmusánál’ lényegesebb adalék, hogy Rippl képein ott a Balaton, Somodor, Aszaló, Lengyeltóti, Kóthely neve. Ezek kiemelésén túl Takáts érdeme, hogy a késői méltatók közül az elsők egyikeként írt az iparművész Rippl-Rónairól. 1941-ben listát közölt a somogyi múzeum birtokában lévő tárgyakról. Két évtizeddél később, amikor „Rippl-Rónúi Emléknapokat” rendezett - mint megyei múzeumigazgató - Kaposváron, elemző esszében szólt Az iparművész Rippl-Rónairól.136 Természetszerű, hogy e téren ugyanazon célok határozták meg munkáját, amelyek a piktúrában: harmóniát vinni a mindennapi életbe, hogy a régi és önhitten rossz helyére új és szebb életviszonyokat teremtsen. Takáts eredményesnek értékelte („a gúnyolódó közízlés közeledett hozá”) Rippl iparművészeti ténykedését és ezzel olyan példaadóvá emelte, kinek eszméit, gondolatait nemcsak érdemes, de kell ismerni és követni.137 302
