Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
Ilyen értelemben nyilatkozott Rippl-Rónai is a lakásról: „A lakás ma úgyszólván a legintimusabb barátja az embernek. Nemcsak benne éli le életének nagy részét, de lelki pihenésének, kontempláló kedvének, kedélyének legmeghittebb részese. Derűsnek, megnyugtatónak kell lenni véleményem szerint a lakásnak. Az emberek nagy része antik bútorokkal, klasszikus festményekkel, metszetekkel, régmúlt időkre emlékeztető tárgyakkal veszi körül magát a lakásban (...) Akinek Utódjában áll, gyűjtsön régi tárgyakat is, keresse az egyes korok törekvéseit kifejező bútorokat, régi művészet alkotásait (...), de ezeket ne lakosztálya helyiségeiben helyezze el (...) Oda friss, üde dolgok, a mai ízlés és stílus törekvései valók.”31 Ezen túl a látásmód, a színek iránti fogékonyság okán is érdeklődött Rippl piktúrája iránt Kosztolányi. Ha a változatos koloritból kiemeljük a feketét, világosabbá válik, mire gondolhatunk. A gazdag választékból illusztrációként vegyük a Bányai Zorka fekete ruhában címűt. A beállítás, a megformáltság eleve olyan, ami a képen uralkodó tónussal ellentétes érzelmeket-gondolatokat kelt. A rőtbarna fotelben félig fekvő nő test- és kéztartása (pontosabban, kezeinek kihívó mozdulata) kigyújtja a férfi képzeletét. A végzet asszonya ez, aki hódít, tekintetével, alabástrom nyakával megigéz. Ügy, miként a fekete asszony Kosztolányi versében: Te vagy az éjjel és az örvény, a kárhozat és a mennyország, mostan lesújtasz, porba lökvén, majd felemelsz újból tehozzád. — — — — — A zöldselyem díványon ültél, ahogy szobádba bevetődtem, langyos tavasz volt ott - kívül tél - rózsás parázs égett előttem. Mint egy viharcsapott verébfi omoltam a te lábaidhoz, mert tudtam, a te szíved érti költőszívem, s sebére írt hoz. (A fekete asszonyhoz) Bányai Zorka kifejező szemeivel hasonlatosan „babonázta” meg Rippl- Rónaiban nemcsak a művészt, az embert is. A róla festett képek hű tükrei az érzelemmel átszőtt viszony hangulatváltozásainak. A kifejezésbeli hasonlatosságokon túl kelet dekoratív művészete, a vonalak és a színek nagyszerű összhangja mindkettőjükre nagy hatással volt - líriz- musuknak forrása lett. így írhatta Kosztolányi, hogy „Rippl-Rónai több mint szakember, több mint nagy festő. Azt, hogy író - az írók közt is kiváló - tudom emlékiratai óta, s szívem mélyén állandóan érzem, hogy költő, varázsos szeszélyes, boszorkányos, olyan, amilyen kevés él ma a föld hátán. Miért nem ír apró, japáni verseket is? Sárgát, halványlilát, kéket. Madár kóvályogna bennük a víz fölött, örök délután sütne a piros abroszra, köd libegne, élőén, a haldokló 273
