Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
Az üzemtörtónet forrásanyagának második csoportját az ún. másodlagos forrásokat a hatóságok ellenőrző tevékenysége során keletkezett iratok, az érdekvédelmi szervezet, valamint a különböző nagybankok iratai képezik, mely utóbbiak egy-egy hitelnyújtás alkalmából keletkeztek, amikor a bank pontosan rölmérte a hitelkérő vállalat gazdasági helyzetét, vagyonát, lényegében fölbecsülte a várható forgalmat. Ezek a félig becslésből, félig pontos adatokból (revizori jelentésekből) összeállított anyagok megbízhatók, mivel a bank - tehát egy kívülálló - érdekében készültek, s ezek alapján került sor a hitelnyújtásra, amennyiben a kölcsön visszafizetése biztosítottnak látszott. A magyarországi nagybankok azonban nemcsak hitelezéssel foglalkoznak, hanem számos iparvállalat tartozott érdekeltségi körükbe. A Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hazai Bank (magúk is részben osztrák vagy német érdekeltségi körbe tartoztak a századfordulón) esetenként érdekkörébe vont magántulajdonban levő üzemeket, átalakította azokat részvénytársasággá, maga is iparvállalatokat alapított. Sokszor a függés csupán látszólagos. Tudjuk pl. hogy a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. csupán papíron függött a Hitelbanktól, valójában neki volt nagy befolyása a bank működésére. (Figyelemre- méltóan nagy aktivitással alapított vállalatokat az 1890-ben keletkezett Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank, mely azonban a századfordulót követő években a romániai petroleum körüli konkurrenciaharcban megbukott). A bankok érdekkörébe tartozó vállalatokra vonatkozó iratok (az ún. ipari osztályok iratai) a teljes üzletmenet áttekintésére alkalmasak, természetszerűen hiányoznak azonban a gyárak mindennapi belviszönyait tükröző dokumentumok. Az érdekvédelmi szervek közül az 1850. után létrehozott s az 1868. évi VI. t. c. által átszervezett Kereskedelmi és Iparkamarák iratai az általános gazdasági helyzetről, a konjunktúraváltozásokról, egyes gazdasági ágak, esetenként vállalatok helyzetéről tudósítanak. A Kamarák területileg szervezett érdekképviseleti és tanácsadási szervek voltak, s ez egyben jelzi is irataik korlátozott forrásértékét. A kutatónak tudnia kell, hogy egy kamarán belül kisipar és nagyipar, kereskedelem és pénztőke, ipar és mezőgazdaság érdekeit igyekeztek „egyesíteni”, s sokszor a kisipar és kiskereskedelem képviselői túlsúlyra jutottak a gyáriparral szembe'n. A tőkés gazdaság egyenetlen fejlődéséből adódóan mindig voltak egyik vagy másik területen hullámvölgyek, visszaesések. Ezeket aztán a kamarák többnyire fölnagyítva válsággá kiáltották ki: nem egyszer válságról beszéltek akkor is, ha elmúlt a konjunktúra, s visszaállt a korábbi fejlődési ritmus. A kamarák az 1870-es évektől rendszeres nyomtatott jelentéseket (pl. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-75-ös jelentése) adtak ki. Ennek utóda 1898-tól a Kereskedelmünk és Iparunk az.............évben c. évkönyv, melynek kötetei igen gazdag statisztikai adatokat is tartalmaznak. A gyáripar, ezen belül is a legnagyobbak érdekeit képviselte az 1902-ben alapított Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ), melynek befolyása a politikai életre az első világháború idején, s méginkább az ellenforradalmi korszakban jelentősen megnőtt. Évi jelentései színvonalas áttekintést nyújtanak az egyes iparágak helyzetéről, lapja a Magyar Gyáripar, a GYOSZ belső ügyeiről is tudósít. A hatóságok ellénőrző és egyéb, a vállalatokkal kapcsolatos iratai közül a közigazgatási szervek gyárvizsgálati jelentéseit emeljük ki. Az évente publikált iparfelügyelői jelentések a munkásság munkakörülményeire, és a munka18
