Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
megyei szervezetének a kiépülését; a másodikban - statisztikai elemzésekre építve - a népoktatás tárgyi és személyi „tényezőinek” állapotát, helyzetét. I. A polgári tanügyigazgatás megyei szervezetének kiépülése Az 1868: 38. te. - a Ratio Educationls-ban deklarált uralkodói felségjogot az állam jogának tekintve - a tanügyigazgatás rendjének és egységének megteremtését is feladatának tekintette. Ez a törekvés összhangéban volt azokkal a fokozódó és differenciálódó követelményekkel, amelyeket a gyorsuló kapitalista fejlődés támasztott az állammal, az állam érdekeit érvényesítő közigazgatással szemben. „Már a kiegyezés után jelentkezett az a tendencia - írja ezt a folyamatot elemezve Csizmadia Andor -, hogy a szakigazgatási áganként tagozódó minisztériumok lehetőséget kapjanak saját szakigazgatási feladataik ellátására, az önkormányzati szerveknél megfelelőbb, korszerűbb alsó szervezet létrehozására, s ez az új szerv különvált az önkormányzati igazgatástól.”14 Ennek eredménye tanügyigazgatási téren a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alá tartozó törvényhatósági szintű állami hivatalnak: a tankerületi tanfelügyelőségnek a felállítása. A törvény 10. §-a értelmében „népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon” mind „a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek” mind az állam állíthatnak és fenntarthatnak. A III-IV. fejezet részletesen szabályozza az egyes iskolafenntartók jogait és kötelességek, az iskolák felállításának és működtetésének jogi, anyagi és tárgyi feltételeit. Az anyagi terhek - az iskolák jellegének megfelelően - a hitfelekezetek, a társulások vagy polgári községek tagjaira, ill. az államra hárulnak. Így pl. az iskolafenntartó község „e célra minden kebelbeli vagy hozzátartozó polgárra és birtokosra” külön adót vethetett ki, amely az állami egyenes adók 5%-áig terjedhetett. Kellő anyagi erő híján a község az államhoz fordulhatott támogatásért. A hitfelekezetek - a korábbi gyakorlat szerint, „a saját képviseletük által meghatározandó módon” - híveik anyagi hozzájárulását vehették igénybe a tanintézetek felállítására vagy fenntartására. Végül - szükség esetén - a közoktatási minisztériumnak is jogában állt „tisztán államköltsógen” állami iskolát létrehozni.15 A népoktatási törvény 124. §-a szerint „a tankerületbeli összes községi népoktatási intézetek ügyeit az oktatásügyi miniszter által kinevezett tanfelügyelő és az elnöklete alatt álló iskolai tanács kezeli, a hitfelekezeti iskolák felett pedig a tanfelügyelők közbejöttével gya'kotoltatik a főfelügyelet.”16 A tanfelügyelő a községi és az állami iskolákban közvetlenül intézkedik, ezekben, valamint a magán és társulati iskolákban végrehajtja a rendeleteket; a felekezeti iskolákról azonban - a többi, évente meglátogatott tanintézettel együtt - csak jelentést tesz a miniszternek. A törvény nem szabályozta pontosan a tanfelügyelőnek az egyházi hatóságok irányában követendő magatartását; ezzel kapcsolatban később több körrendelet, ill. utasítás született. A „főfelügyeleti jog” érvényesülését azonban indirekt módon meghatározta; egyrészt a felekezeti iskolákkal szemben is egyértelmű követelmény-támasztással (11-13. §), másrészt a követelményeknek meg nem felelő felekezeti iskolákkal kapcsolatos eljárás szabályozásával. A 15. § 194
