Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
életi súlyuk miatt jóval jelentősebb tényezők voltak a társadalomban az aktív és a szolgálatban állóknál. A tőkés rétegek közül az iparosok és a kereskedők egyesületi tagsági száma (199) ugyancsak jelentős volt, alig valamivel több csak a tőkés vállalkozók, a bankárok, a földbirtokosok, a gyárosok és a gazdatisztek számánál (191). Mindent egybefogva a felsorolt foglalkozási ágakhoz tartozott a tagság 69,16%-a, mindössze csak 624-nek (30,84%) nem tudtuk a foglalkozását megállapítani. Ez a szám azonban aligha módosítaná lényegesen a villa- és telek- tulajdonosok foglalkozási rétegződését, mindazonáltal egyértelműen húznák alá és bizonyítanák e fürdőegyesületeikben a tőkés osztályszerkezet további kedvező arányait, s utalnának a munkás- és a paraszti osztályok, valamint a helyi lakosság bennök való részvételének a vészes hiányára. * * * A kapitalizmuskori balatoni fürdőkultúra növekedésének sok-sok eredménye mellett velejárójaként a káros hatásokat is észre kell vennünk. Különösképp elmarasztalhatok voltak a tájba egyáltalán nem illő, a tájból szigetként kiemelkedő objektumok, a Tó-környék természeti környezetével nem összhangban tervezett és kivitelezett épületek, amelyek zavarták a táj harmonikus kiegyensúlyozottságát. Noha ez az építkezési forma - amelynek hazai torzulása mindenképpen jellemző fürdőhelyeink építkezésére - olyan nemzetközi fürdőstílus termékének és következményének volt mondható, amilyennel Svájctól Osztendéig és Nizzáig mindenhol találkozhattunk, a balatoni sajátosságot legfeljebb - a tőkehiány, s az igények alacsonyabb volta folytán - csak a silányabb és a szegényebb kivitel jelentette. Ezeknek az állapotoknak kedveztek egyébként a fürdő- telep-fejlesztések és parcellázások mögött álló tőkés-nagybirtokos érdekcsoportok törekvései is. Lényegében ugyanilyen érdekek játszották közre a villaépítkezések partmenti vagy a víztől távolabb eső épületsorainak a kialakításában is, ahol a telekárak és a vásárlőképesség folytán mindenütt a valóságos osztályviszonyokat is tükröző rétegződések keletkeztek. A Horthy-korszakban megnégyszereződött villa- építési lázban különösképp a Tó „fővárosi” övezetében épültek ki - valamiféle amerikás lendülettel - a szállodák, a mulatók, a titkos és a nyilvános játéktermek, a kártyabarlangok, a bárok, a kaszinók, a golf- és a teniszpályák világa. A partmenti drágább szállodáknak nemcsak saját kertjüknek, saját strandjuknak és saját csónakjuknak kellett lenniök, de saját teniszpályáiknak is. * * * E környezetben virágoztak - napjainkig élőén - a Balaton „dalai”. Csaknem félszáz népdalt, népies műdalt és táncdalt énekeltek széltében-hosszában a Tóról nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Ezek a dalok - mindmáig - aligha voltak a zeneirodalom gyöngyszemeinek nevezhetők, s talán ma sincs ennél lényegesen színvonalasabb „közhely-zene” a Tó körüli vendéglátóiparban - de az országban is -, s mégis ezekre vagy az ezekkel egyenértékű nótákra, műdalokra és tánczenére mulattak és szórakoztak akár a vendéglőkben, akár a mulatókban a fürdőhelyek gazdagabb és vékonyabb pénzű vendégei egyaránt a társadalom különböző osztályaiból. A Balaton melletti fürdőzés első igazi, s máig is legjellegzetesebb dala a „Hullámzó Balaton tetején” című műdal volt, amely szinte