Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

ián nem is tartoztak e községi költségvetések keretébe. E sajátlagosan az üdülő- kultúrához tartozó szolgáltatások ellátása ugyanis a későbbi esztendőktől kezdve, valóban nem is tartozott e községek hatáskörébe, ezeket később részint az üdülőhelyi bizottságok és a fürdőegyesületi választmányok költségvetései tartalmazták, részint pedig kiadásaikat, a fürdőket és a strandokat gyakorlatilag üzemeltető tőkés érdekeltségek, vagy magánkezdeményezések fedezték. Noha kétségtelen, hogy a nyaralók orvosi, vagy állatjaik állatorvosi ellátása független volt a községektől, mint ahogy a községek beiskolázottságának, vagy éppen nép- jólétének az ügye is, mégis jellemzőnek és tendenciájukban árukodónak tarthatjuk- még elszigetelten is - e költségvetések rovatonként! elemzését, amelyek - vé- gülis - néhány üdülőhelyi bizottság költségvetésének ugyan példálózó, de általánosítható adataival is egybevetve hasznos tanulságokat nyújthattak az üdülőkultúra mögötti államigazgatási és társadalom erőfeszítéseire és kapcsolataira vonatkozóan.

Somogy megyében a déli parti települések elöljáróságai és üdülőhelyi bizottságai közötti összeférhetetlenséget felismerve csak 1933-ban hozták tető alá a 21/3345/1933. közgyűlési szám alatt a balaton-parti üdülőhelyekről szóló szabályrendeletet, az üdülőtörvény után négy esztendővel. E szabályrendelet a déli parton 13 üdülőhelyi bizottságot, illetve - működő fürdőegyesületek esetében - fürdőegyesületi választmányt szervezett. A bizottságoknak minden év augusztusának végéig kellett elkészíteniük költségvetéseiket, amelyékben az üdülőhely összes jövedelmeit, valamint az összes közérdekű kiadásokat fel kellett venniük. A törvényhatóság első tisztviselője által jóváhagyott költségvetéseknek évente- március végéig - kellett elkészíteni a zárszámadásait. E költségvetésekre és zárszámadásokra ugyanazok a szabályok voltak érvényesek, mint a községek költségvetéseire. Amennyiben e költségvetések az üdülőhelyeken szükséges közérdekű munkálatok elvégzésére nem tudtak fedezetet teremteni, úgy „érdekeltségi körök” voltak alakíthatók az üdülőhelyeken fekvő ingatlanok tulajdonosaiból.

De nemcsak az üdülőhelyi költségvetéseknek az elkészítéséről kellett gondoskodni a szabályrendelet értelmében, hanem az üdülőhelyek szervezetének, az üdülőhelyi bizottságok hatáskörének, az üdülőorvosi teendőknek, a járási tisztiorvosi és üdülőhelyi orvosok feladatainak, a ház- és villatulajdonosok jogainak és kötelezettségeinek, a csónakázási, vitorlázási és fürdőzési rendszabályoknak (pl. „ . . . a Balatonban csak rendes úszóöltönyben szabad fürdeni, amely a felsőtestet a mellbimbókon felül, az altestet pedig a combközépig takarja”) a végrehajtásáról is. Ez az alapszabály írta elő a Tó környezetvédelmét, s a gyógyhelyekre vonatkozó különleges rendelkezéseket is. (Pl. csendrendelet.)

Tekintsük át a déli parti községek 1930. évi zárszámadását a melléklet

4. táblázatán.

A részletes községi adatok után az 1930. évi költségvetési zárszámadások összesített adatait is táblázatba sűrítettük. (5. sz. táblázat.)

A 14 partmenti település (Balatoniboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonőszöd, Fonyód, Ordacsehi, Balatonendréd, Balatonkiliti, Balatonszárszó, Zamácdi, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Balatonberény és Bálatonszentgyörgy) költségvetési kiadásainak a végösszege 477 591 pengő volt.

A fürdőkultúra szolgálatában álló direkt és indirekt költségvetési ágazatok áttekintése - a 14 déli parti település esetében - világos képet és ma-