Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

Bogiéri hegyoldal (1896)

Ugyancsak a Balatoni Szövetség - később a Balatoni Intéző Bizottság - segítségével kapták meg egymás után a déli parti települések közül néhányan a gyógyfürdő jelleget is (Balatonföldvár, Balatonlelle 1913-ban, Siófok 1914-ben, Szemes 1922-ben, Boglár és Fonyód is megkapta e jelleget [1928]). A gyógyfürdők és az üdülőhelyek közti megkülönböztetéseket végül is az 1929. évi XVI. te. körvonalazta, valamint a balatoni gyógy- és üdülőhelyekről szóló 2820/1931. ME sz. rendelet. A törvényhelyek értelmében gyógyfürdőkké csak a közegészségügy és a gyógyítás követelményeit fokozott mértékben szolgáló, s különösen alkalmas helyek válhattak, üdülőhelyekké pedig az üdülés céljaira kiválóan alkalmas és kedvező természeti fekvésű helyek.

Ugyancsak ezekben az esztendőkben hozták létre a gyermekvédelem úttörői az első gyermektelepeket is a déli part fövenyein. 1906-ban már Leidén létesített 100 gyermek részére telepet a Gyermekvédő Liga, 1917-ben pedig Szabadiban épült fel a Bezerédi gyermekszanatórium 625 gyermek részére.

A Balatoni Szövetség a köteléki egyesületek bizottságával egybe akarta fogni a tóparti fürdőegyesületeket. Gazdasági és kulturális szervezeteinek kívánt törzsintézménye lenni képes folyóiratával (Balaton, 1908), amelyben hol a balatoni kikötők építéséért és államosításáért, hol a balatoni körtelefon, a balatoni körút kiépítéséért, a balatoni közkönyvtárak alapításáért, hol a villanytelepekért, a kikötői felügyelőségért, hol a balatoni kormánybiztosságért harcolt, hol pedig minta zöldségestelepen tanította a családokat a bolgár rendszerű zöldségkertészetre, mint tette azt az 1908-ban létesített 30 kh-as siófoki telepéin is, s szerszervezte meg az első világháború éveiben a Balaton élelmiszerellátó szövetke149