Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban (Noszlopy Gáspár ifjúkora)
-volt. 1767-ben közülük 2 család már a faluban élt. (Sótonyi és Péterfai család) 1819-ben Noszlopynak Niklai Ferenc helybeli lakos volt az ispánja és bizalmasa, Maráczi János a szerződött kocsisa, valamint családfők, így Új Polgár György, Sótonyi Ádám és Péterfai László pedig zsellérei voltak.31 1820 körül Ferencz János zsellér helyére Gannai István mezőcsokonyai házatlan zsellér a sörnyei birtokra szerződött. Az első években Gannai 32 robotnappal tartozott földesurának, később ezt különböző címen felemelték 40 napra, ezért 1834 tavaszán a Gannai család még a szerződés lejárta előtt otthagyta Vrácsikot.32 Erre az évre esik egyébként a megye összeütközése Noszlopy és Fodor földbirtokosokkal ,akik megyei közmunkán curiális zselléreiket nem engedték a legnagyobb dologidőben minden kisebb útjavításkor robotolni. Az 1834. augusztus 2ni közgyűlésen eltekintettek a két földesúr megrovásától és szükségesnek tartották kidolgoztatni a zsellérek megyei szolgálatait.33 1832-35. között Noszlopy Antal a közbirtokosok nevében szerződést kötött Käufer sárdi boltossal kocsma haszonbérletére, évi 410 Forint, váltócédulákban.34 Az 1830-as és 40-es években jelntős birkanyájjal, sőt 1841-ben selyemhernyó-tenyésztéssel is kísérleteztek Noszlopyék. Ekkor már Noszlopy Pál gazdálkodott, miközben Gáspár jogot hallgatott Pápán. A selyemhernyóval Noszlopy Gáspár is próbálkozott, s valószínűleg sikeresen.35 Az idősebb Noszlopy Antal birtokán beosztó földesúr volt, aki állandó pénzszűke miatt családtagjait és zselléreit is megdolgoztatta. Egyben azonban különbözött szomszédaitól, különösen a Somssichoktól; igazságos és humanista volt. Birtokán ismeretlen volt a testi fenyítés, később, a fiait is erre tanította. A családi hagyomány szerint egy-egy katonafogdosás idején, „ . . . házapadlásán 4-5 fiatal jobbágya (helyesen: zsellére) két hétig is morzsolta a kukoricát,” nehogy katonának vigyék őket.36 Noszlopy Antalnak a szomszéd földbirtokosokkal a szokásos és kisebb birtokháborításokon kívül, különösebb nézeteltérése nem volt. 1810-12-ben azonban a megye egyik legnagyobb birtokszerzőjével, a közéleti pályafutásán felívelő Somssich Miklóssal mérgesedett el a jó szomszédi viszony. Noszlopy Antalt, a vagyonát mohón gyarapító Somssich Miklós, aki atyjától földjein kívül csak adósságokat örökölt, a tizes évektől kezdve 1838-ig a megyében gazdaságilag, de politikailag is üldözte. Somssich Miklósról a polgári kori írások, mint a megye követéről és mint jó gazdáról, igen pozitív képet rajzoltak. A konzervatív, a Habsburg-párti és vallásos férfiú vagyonának gyarapításában és jobbágyai kizsákmányolásában gátlástalan volt. Megrendítő képet kapunk jobbágyai kiszolgáltatottságáról, azokról a levelekből, melyek a családi levéltárban fennmaradtak. Különösen kegyetlenek voltak ispánjai és hajdúi. A példátlan „fegyelmet” tartó úr földjeinek gyarapítására minden eszközt igénybe vett, így a lepénzelést is. A megyei uradalmak várható eladó földjeinek a felderítésével bízta meg Ka- potsfy Mátyás kaposvári ügyvédet, aki a bizalmas hírekért csak 1823-ban is két alkalommal 200, illetve 100 Forintot kapott Somssich Miklóstól.37 Somssich Miklós 1845-ben kelt testamentoma szerint tiszta vagyonát, tehát az akkori árak szerint, 354214 váltóforintban állapította meg, miután minden adósságát leszámította. Noszlopy Antalnak végül Somssichcsal 1812 tavaszán fajult el az ellentéte, a határmegye előzetes megállapítása és kijelölése után. Néhány nap múlva Somssich meggondolta a dolgot és cselédeivel Noszlopy zselléreit „tetten” érni, illetve elfogni akarta. Noszlopy zsellérei azonban előbb elvégezték a munkát és u 8
