Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban (Noszlopy Gáspár ifjúkora)
közel húsz éve a második legnagyobb birtokost, a sárdi Somssich Miklóst találjuk. 1848-ban közöttük van a 4-7 magyar holdas Péterfai család egyik tagja is, akinek atyja évtizedekig Noszlopy zsellérje volt. De a Szabó és a Boros családok kezén is volt 5-7 hold.18 A XIX. századfordulótól eltelt négy évtized alatt a házas zsellérek száma egynegyedére csökkent, míg a háznélküliek száma tizenötszörösére emelkedett, 2 családról 31 családra.19 A zsellérek tulajdonában lévő igavonó állatok száma, így a hámos lovaké: 1802-ben 18, 1805-ben 10, a későbbi összeírásokban már nem szerepelt, míg a j ármos ökrökből 1802-ben: 16, 1805-ben 10, 1824-ben pedig 6 darabot írtak össze.20 Vrácsikon is a napóleoni háborúk gabonakonjunktúrájának hatására növekedett a szántóföldek mennyisége. A tizes évek végétől azonban már alig tudták a gabonát eladni. 1825-29-ig a gyapjútermelés is válságba került, a harmincas évek derekától már kedvezőbbé vált az értékesítés. Mindezek maguk után vonták a földbirtokosok legelőterületének a növelését. Vrácsik lakosságának státusát egy későbbi, az 1859. április 16-án keltezett jegyzőkönyv világította meg, melyet az úrbéri törvényszék kérésére Csorba Eduárd főszolgabíró vett fel: „Vrácsik községben semmi némű úrbériség nem létezik, az itt létező zsellérek nem úrbéresek, hanem urasági magánytulajdonú házakban időnként s többnyire egy-két évekre kötött szerződések melletti haszonbérlők, ily lszerződések alapján bírnak földeket, réteket s legelőt és mint fellyebb említém ezen zsellérek mi fekvő tulajdonnal sem bírván, hanem ezek mind az illető közbirtokos urak udvartelki magány tulajdonához tartozván . . .”21 Az 1767. augusztus 30-án Kaposváron aláírt és hitelesített „Urbarioma Vrátsik nevű helységnek” a következő szolgáltatásokra kötelezte a vrácsiki zselléreket: „Minden zsellér, kinek magános háza vagyon, tizennyolc napot, minden Lakos pedig, akinek magának Háza nintsen, tizenkét Napot esztendőnként kézi Munkával az Uraságnak szolgálni tartozik. Semmi dupplázásra nem köteles és ha fölgyei egy fél fertálosnak részét föl nem érik azoktul csak kilenczedet ád és akárki más egy fél fertálosnál kevesebbet bírjon csak házas zsellér gyanánt tartassék.” A községben a 17 zsellércsaládnak a belső házhelye összesen 10 hold és 250 négyszögölet tett ki, amely 150 és 1200 négyszögöl között váltakozott. Szántóföldje már csak 11 családnak, rétje pedig 7 családnak volt. A szántóföldek mennyisége a 600 négyszögöltől a két magyar holdig terjedt. Az évi családonkénti 18 gyalognapi szolgálat összesen 306 kézi szolgálatot jelentett a földbirtokosnak. A pénzbeli szolgálatot családonként 1 forintban állapították meg, összesen 17 forintot jelentett.22 A vrácsiki adózókat a századfordulótól a növekvő adóterhek is nyomták. 1824-től, az 1829-es nehéz gazdasági évet leszámítva a következő növekvő adómennyiséget fizették váltóforintban :23 Hadi pénztárba Házi pénztárba 1824/25. 12 Ft 59 kr 9 Ft 37 kr 1829/30. 4 Ft 6 kr 2 Ft 46 kr 1834/35. 19 Ft 21 kr 14 Ft 57 kr 1839/40. 13 Ft 53 kr 13 Ft 49 kr 1844/45. 20 Ft 12 kr 17 Ft 12 kr 115
