Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?

még hó'napokig nem akarta elhinni, hogy a parasztmozgalomnak csak két lehetséges alternatívája volt abban az éles hatalmi harcban, amely az első világháború után Magyarországon folyt: vagy szövetség a munkásosztállyal, vagy meghunyászkodás a nagybirtokos osztály előtt. A történelemnek ezt a vagy-vagy kérdését Nagyatádi értette, bár nehezen tette magáévá. Nagyatádi politikai szerepvállalása éppen azért súlyos és tragikus, mert amitől 1917 után elkanyarodott; a nagybirtokosokkal való együttműködéstől, újra az vált szükségessé, hogy visszakanyarodjon egy meghaladott politikai etaphoz. Nagyatádi, a Kisgazda Párt és a parasztság így és ilyen módon fizetett nagy árat az 1919 elején lehetséges munkás-paraszt szövetség elmaradásáért. A Kisgazda Párt története és Nagyatádi irtózatos vergődése 1919. november 30-a és 1924. október 31-e között éppen a munkás-paraszt szövetség megbukásának rettenetes és kétszeresen tragikus ára, hiszen a kapitalizmus nem a háború előtti formájában, hanem egy sokkal sötétebb és reakcionáriusabb alakzatban tért vissza. Varga Jenő, Károlyi Mihály, a szociáldemokraták egész sora és Révai József is tévedett Nagyatádi megítélésében, ez azonban nem lenne nagy baj, mert nem mindig a kortársak feladata, hogy a személyek történeti szerepéről időtálló ítéletet alkossanak. Szóba kellett ennek ellenére hozni őket, mert az 1945 utáni Nagyatádi portré tőlük eredt. A baj 'nem a baloldali örökség vállalásában van, hanem az örökség átvételének értelmezésében; a mai nemzedéknek többek között nem az a feladata, hogy az örökséget maradéktalanul vállalja, hanem az, hogy a kor színvonalán és problematikájában újra fogalmazza az örökséget. Az ebben a tanulmányban kritizált történetírók a hibát éppen abban követték el, hogy hagyták 1919 bajait és tévedéseit a mindjobban kulákpolitikusnak kikiáltott Nagyatádira kenni. így az 1919-es kaposvári események nemcsak Nagyatádi életében képeznek sorsfordulót, de a történésznek is próbája: vajon mennyire tud hű maradni mestersége diszciplínájához, ami 'nem más, mint minden történeti helyzetben a társadalmi és egyéni igazságok korhű áblázolása.