Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

nyitják, és az a tény, hogy a Téglaégető név gyakran megjelenik a XIX. századi térképükén is. A téglakészítés helyszínét a somogyi nép több névváltozattal jelöli meg. Igen gyakori a Téglaház, a Téglaházi-dűlő stb. névalak. A névmagyarázatok többsége szerint ez általában uradalmi téglaégetőt jelent. Feltehetőleg itt állandóbb téglaépület is volt, esetleg megépített kemencékkel. Gyakori a Téglaégető, Téglavető névváltozat is. A második név arra a munkafolyamatra utal, amikor az agyagból elkészítik a nyers téglákat. Ezeket az agyagnyerő hely mellett szárították fészerek alatt, mert csak szárítás után lehetett kiégetni. „Ahol a téglákat nem gyárilag készítik, pl. faluhelyen, ott boksákban égetik. Ilyenkor a téglákat hézagosan úgy rakják össze, hogy alul a tűzhelynek csatornák maradnak."

24 Az ilyenféle téglagyártáskor csupán a téglavető és szárító igényel tetővel rendelkező épületet, s mivel a név általában az építményt nevezi meg, ezzel magyarázható, hogy az ilyen értelmű földrajzi nevek jelentős száma nem az égetésre, hanem a téglavetés és a szárítás folyamatára vonatkozik. Nagyon jellemző ebből a szempontból a Téglaszín elnevezés is, hiszen a ma is élő, de régies jelentésű szín szavunk az Értelmező szótár szerint „Olyan, rendsz. gazdasági célokra használt épület, amelynek vagy egyáltalán nincsenek, vagy nem minden oldalán vannak falai." A Téglaszín szó somogyi elterjedésének vizsgálatakor érdekes nyelvjárási megfigyelést sikerült tennem. Ezt a nevet - szinte kizárólag - Somogy DNY-i, Zalával szomszédos részein ismerik, de itt is régies kifejezésnek számít, mert több községben csak történeti adatunk van róla. Ennek a jelenségnek a valódiságát kutatva megnéztem Zala megye földrajzi 'neveinek gyűjteményét is. Feltevésem igazolódott: Zalában a téglaszín névalak általános, tehát egy nyugati nyelvjárásterületi szó elterjedtségi körét sikerült itt térképre vetítenünk.

25 Tanulságos szóföldrajzi kérdés továbbá az is, hogy míg Somogyban a téglagyártás leggyakoribb megnevezése - több mint 50 helységben - a Téglaház helynév, addig Zala megye földrajzi neveiben ez a név egyszer sem fordul elő. Somogyban mintegy 40 helységből ismerjük a Téglavető nevet, ez Zalában mindössze 3 község adattárában szerepel. Érdekes lesz majd a Tolna és a Baranya megyével való összevetés is. A téglagyár név nagyobb, hosszabb ideig működő korszerűbb téglaégetőt, vagy ma is termelő téglagyárat jelent. Itt a legnagyobb az egyezés Erdő si adataival. A téglagyártás emléke még a szegerdői Csővető (82/29) és a niklai Csőégető (89/147) földrajzi név is. A vizenyős rétek alagcsövezéséhez itt helyben égették ki az alagcsöveket. 3. A bányászat néhány emléke Megyénk az ásványbányászat szempontjából jelentéktelen terület, a régiek többek között „kőtelén vármegyének" nevezték.

26 Erdősi így ír erről: „Somogyban lényegében építőkő előfordulás nincs, mert a Zselicben előforduló összecementálódott pannóniai homok gyenge szilárdsága miatt nem felel meg a mai követelményeknek, a boglári és fonyódi várhegy tetején egykor előforduló bazalttufát pedig széthordták."

27 Ugyanő hivatkozik Csorba József és Fényes Elek közléseire, akik szerint a múlt században megyénk több helyén, főképpen a Zselicben bányásztak termésköveket, s ezeket útépítésre, vályúk, csatornák, ajtókeretek készítésére használták fel. Ezekben a leírásokban a mai Somogy területéről a következő helységeket említik: Hajmás, Cserénfa, Zselickisfalud, Gálosfa, Kis-