Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

hadtam az biró gondviselése alat, a többi rnind monyas ló lévén, leviszem, az Plasi(?) lova felét is itthagyom. Készen van 1600 rénes forint a kecskeméti pénz,

1 magammal együtt levittem volna; de hogy Nagyságod azt irja, kevés kölcség van körülötte, azt is itthagyom. Nagyságod irja levelében, hogy valamely irnya(?) gyürüt és Boldog Aszony képét küldött; de ide nem hozták, eleget tudakoztam Erdélyitül és Varga Istvántúl, edgyik sem tud semmit is eránta mondani. Ezzel ajánlván magamat Nagyságod uri grátiájába, kivánom Isten eő Szent Fölsége ellenségi ellen tegye szerencséssé és sok számos esztendőkig éltesse fris jó egésségben. Nagyságod alázatos szolgája Eötvös Miklós. Kecskemét, 30. martii 1704. (Külső címzés-.) Excellentissimo Domino Domino Alexandro Károlyi de Nagy Károly stb. r. Felesége révén Károlyi részesedett Kecskemét város cenzusából, valószínűleg erről a pénzről van szó. 169. Dunapata}, 1704 március 30. Jeszenszky Ferenc alezredes levele Károlyi Sándorhoz: Paksnál szerencsésen átkeltek, holnap Fülöpszállásra megy s Cegléd irányába vonul. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704. március Fasc. 4. D. 58.) Méltosságos Generalis, nékem Kegyelmes Uram. Tegnapi napon kísőn paxi rében jó kompra akadván, Istennek hála minden kár nélkül, noha késűn estve általtakarodván, jöttem hálásra Patajra, az holott is mái napon megnapolok, holnap Isten segítségébűi Fűlöpszállásra megyek, ha mit méltóztatik Nagyságod parancsolni, ott fog Nagyságod úri parancsolattya érni. Ezzel ajánlom magamat még élek Nagyságod úri grátiájába, ezzel maradván Nagyságod alázatos szolgája Jeszenszky Ferenc. Pataj, die 30 martii anno 1704. Lovaink fárat állapottal lévén, abrakolás kedviért Nagyságod után falurúl falura fogunk nyomakodni, ammint tegnapi napon méltoztatot Nagyságod kegyeimessen parancsolni, Cegléd felé. (Külső címzés:) Méltosságos Generális Gróff Károlyi Sándor, nékem kegyelmes Uramnak eő Nagyságának alázatossan adassék. Sóltt. 170. Fülöpszállás, 1704 március 31. Károlyi Sándor levele a fejedelemhez : nem tudja, hogy a segítségül küldött Andrássy István átmert jen-e a Dunántúlra? Részletesen taglalja a dunántúliak ellenséges magatartását. Végül tájékoztatja a fejedelmet saját intézkedéseiről. (Eredeti, végig sajátkezű írással. OL G. 15. RSzL I. 1. Caps. A. 2. Fasc. 10.) Méltóságos Fejedelem, nekem Nagy Jó Kegyelmes Uram. Ma reggel vettem Andrássi István sógor uram eö kegyelme levelét, kibül értem, hogy Nagyságod méltoztatot eö kegyelmét tul az Dunán hozzám commenderozni, de mivel én már által kéntelenítettem jöni, nem tudom, mig Nagyságod kegyelmes válaszát leveleimre nem veszem, ha által bocsássam-e? vagy sem, mert Újlaki István kapitány ablegatiojára igen is szükséges volna az segítség, de annyi, az ki eököt oltalmazná és vélek is birna, mert még az én velem levő hadat is semmibe tartották s töb segítséget kértének, anyival inkáb az Andrássi sógor urammal levő corpust semmibe fogják hajtani. Félő, ugy ne bánjanak vélle, mint énfelőlem feltörték volt, kit Újlaki uram az esstve tiszteim szállásán teli torokkal kiáltót: hogy volt szerencsém, hogy eljöttem, mert deliberálva volt, hogy megfogjanak s kézbe adván velem nyerjenek gratiát magoknak. Kit még Kismartonban észrevettem s azért istenkedtem Nagyságtoknak, az uttán Pápán jobban expectorálták magokat, ugy annyira, hogy éppen csak ki nem mondották, hogy labancok. Mindazonáltal hamis hitüségekkel sem gondolván, vagy kétszáz katonát Újlaki nagy lármájára tegnap visszaküldöttem volna Kegyelmes Uram, de fegyverrel verném sem menne, megismervén már istentelenségeket az had. Sött azt nyertem vélle, hogy alig vagyok magam, Nyiri és Generalis Uram eö Nagysága

1 ezerével együtt négyszázad magammal, mind el-