Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

pom pennámot és megírom az hajdúságnak s tiszteinek, hogy eröss portást jártassanak s ha láttják az németnek Lajtán való által költözését, azonnal jöjenek ki s velem conjugállyák magokat. Ezen orderem négy s eöt ora tájban érkezet be Kismartonba, de az bornak adván magokat, cök bizony vakmerőségre vetették magokat s noha az portás is meghozta az német által költözését és táborba szállássát, még sem jöttének ki, hanem másnap, az mikor már az német csak közel volt. Szombaton 12 ora tájban jöttének ki, még is eljöhettenek volna, de megent Feketevárosnál megszálván, addig ittanak, mulatoztanak, hogy az német utolérte s megindítván eöket, először az németeket megfordították s jol is vagdaltak le bennek, de utollyára az németnek dandárja érkezvén, megnyomta eöket. Az Ocskai katonáiban is veszet s az gyalogságban is, de nem sok, hanem szélyel szakadozván az erdőnek és hegyeknek vette magát az hajdúság. Mi marat benne, mi nem, az jo Isten tudgya, mert az olta semmit sem hallok fellölleök. Csornai Máté kapitány nagy nehezen kijött, Loczi s Benkö Ferenc mind hadastul oda vadnak, hol husz, hol töb, hol kevesseb száldogál haza fele, de az egész földnépe labancos lévén, nem hiszem sok marat volna meg bennek s ámbár marat volna is, az földnépe elveri, mind az által remenlem, Csaloközre talám kapdosznak által. Én ezen essetnek még egy órával előtte érkeztem Neziderre, hova is maga az német hozta meg a hirt, de szoros lévén az hely, semmire sem mehettünk az szöllök közöt, s már gyalogunk sem levén, killyeb nyomultam az Nyúlásra,

3 holot az töb falukon lévő katonaságot is felszedvén, bevártam az eleit, de nem többen circiter 2000 leven jo fegyveresek, vagy mégh anyin sem, az hartznak semmi módon nem disponalhattam az hadat. Hussvét napján is mind ugy késsérgetet bennünket egész táborával, ugy hogy Ovárra bemenvén, eö az Lajtán innét csak egy mérföldnire szállót. Én Csaloközben vagy is Szigetközben egy sereget általküldvén, az kompok iránt töttem jo dispositiokot, Prinyi Farkas uram ottan rekedvén Forgátz mia,

4 eö kegyelmére biztam és Somodi Ferenc kapitány uramra, s azzal magam Ovárbul Mosonyhoz szállottam étzakára, s estve fele portást bocsátván, alig volt tíz vagy tizenegy óra, hát már kirendelt seregekben s nagy trupokban láttja vágtatva jőni az portás, azzal hire jővén, az egész ezereket felültettem s mezőre holdvilágon kimentem és az hadat az ütközetre kirendeltem. Vagy hat vagy vak, noha semmi voltam hozzá képest, de Istenem erejével megütköztem volna velle, de ottan is az egész tisztek reám jövének, csak nem engettek látván az egész hadnak gyengeségét és kedvetlenségét, magam nem vagdalkozhattam, hanem csak meg kellett indulnom az hadai. Az német penig már Mosony alat Ovár közöt volt, ellőttünk penig az abdai hid is elhányattatot, meg kell vallani, szoros volt az kapca. Egy felöl az Duna, azon sem rév, sem járó, más felöl az Rápca s Rábaköz, harmadik felöl az elhányattatott hid. Tegnap virattig hoztam az hadat az Rápca mellé, holot is se komp, se hajo. Nádbul csináltattam az hadakkal lapokat s az egész hadat azon szállítottam által úsztatva, azon innét megint az Rábán is hasonló képen, az Isten az jo szerencsék (így!), hogy hátunkon nem jött, mint Ovárig, mert az egész had odaveszet volna. De igy Istennek hála nagy veszedelmekben is nagy munkával éjeli napali fáratságal elhoztam őket, mostan már mindenfele levő hadaknak gyülekezetit parancsolom. Mint fog gyűlni, meglátom, ha gyül, rajta megyek, ha már Györbül kicsalhatom. Ha penig nem gyül, én egész hadamai periclitaltatom, nem levén az Dunán sem hid, sem hajo, sem komp, s attul is tartok, mind labanca lész ez az Dunán innét való, de csak akarná ugy mindenik, mint magam, nem gondolnék velle. Isten láttja Kegyelmes Uram, 1000 is még szállat (így!) semmit sem látván, alig tudtam mezítelen fegyverrel lecsendesíteni s megállítani. íme mostan veszem egy kapitánynak levelét, kiben orderem ellen Küszegrc megyén leveleiért, már dispositiomban fogyatkozom meg. Valamiket lehet, elkövetek Kegyelmes Uram s el is követtem, de egyáltalyában nem reménlem ezen földnek külömben való megmarasztását, mint vagy Vácnál, vagy Földvárnál derék passust csinálnák által s egymást segithetnök, mert ennek egyáltalyában nem hihetünk az innen valónak. Kk már sokszor megírtam Méltóságos Generalis Uramnak miolta reájok ismertem. Az velem való had penig igen kevés, most is Gencsi rábaközi költözés mia még hátra vagyon, ha Győrül az német meg találja előzni (kit Isten ne adgyon), bizonyára roszul leszen dolgom. Adgya Isten, örvendetessebbet Írhassak Nagyságodnak. Ezzel kegyelmes gratiajába ajánlván magamot, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Papae die 25 martii 1704. (Külső címzés:) Méltóságos Fejedelem Felső Vadászi Rákóczi Ferenc Kegyelmes Uramnak eö Nagyságának. Gyöngyös. 1. Bercsényi Miklós, aki a dunántúli hadjárat alatt Károlyi közvetlen felettese volt. 2. Mint később utal rá, Ocskay László visszahagyott lovasairól van szó.