Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

Az örökös jobbágy személyi függését az elmondottakkal egybehangzóan világítja meg Bucsányi Lőrinc nagybajomi földesúr 1639. évi záloglevele. Én, Bucsányi Lőrinc - írja a földesúr - egy nagybajomi jobbágyomat, kinek neve Vajda György, Puzsérfi uramnak adtam zálogba 40 forintért. Azzal a feltétellel, hogy mihelyt Puzsérfi uramnak pénzét megadhatom, tartozzék őkegyelme a jobbágyot minden perpatvar nélkül kezéből kiereszteni. Őkegyelme viszont mindaddig szabad uraságában bírhatja a jobbágyot adójával együtt, míg meg nem adom őkegyelmének a 40 forintot. A jobbágy, illetve utódai 1694-ig voltak zálogban. Ebben az évben Bucsányi távoli rokona, Festetics Pál és neje kiváltotta a levélben szereplő jószágot, amelyen ekkor Vajda György leszármazottja, Vajda János élt és adózott.

181 A röghözkötött jobbágy személyi alávetettsége általában súlyos földesúri terhekkel, főleg a robot növekedésével járt együtt.

182 A növekvő földesúri gazdaságok, a majorságok megműveléséhez a jobbágy ingyen munkaerejére volt szükség. Nagybajom esetében a török jelenléte azonban megakadályozta Zalában vagy Vas megyében élő földesurait abban, hogy a faluban majorgazdálkodást folytassanak. A nagybajomi jobbágyok éppen ezért járadékaik jelentős részét pénzzel rótták le. Ez volt a földesúr és a jobbágy számára is a legkifizetődőbb. A földesurak ugyanakkor 8 napi robotban határozták meg a pénzjáradék ellenértékét, ami már a török korban lehetővé tette számukra, hogy pillanatnyi igényeik szerint a pénzjáradék helyett alkalomadtán robotot követeljenek.A robot főleg szállítási munkából állhatott, de ritkán az is megeshetett, hogy a földesúr a hódoltsági jobbágy munka járadékát a töröktől nem háborgatott majorságának megművelésére fordította, oly módon, hogy jobbágyait bizonyos időre a hódoltságból majorságaira rendelte.

183 Bár a török miatt a magyar földesúr többnyire kénytelen volt a robot egészéről vagy legalább tekintélyes hányadáról lemondani, a nagybajomi jobbágy a török uralom alatt sem mentesült a robottól. Csupán nem eddigi urának, hanem a töröknek szolgált. A 17. század derekán a török állami robot mellett jelentőssé vált a török földesúrnak járó robot. Amíg az egyes hódoltsági falvak jövedelmét rövid ideig élvezte egy-egy török katona vagy tisztségviselő, a javadalombirtok élvezője nem gondolt arra, hogy ott majorságot építsen ki. Pillanatnyi érdeke az kívánta, hogy az adott idő alatt a legtöbb hasznot húzza birtokából. A 17. században a török birtokrendszernek ez az ideiglenessége lassan háttérbe szorult. A török földesúr most mát huzamosabb időn keresztül birtokolta ugyanazon falu jövedelmét és a magyar földesúrhoz hasonlóan kezdett gazdálkodni. Értéket látott a műveletlen földben és hasznos munkaerőt jobbágyaiban.

184 Telepít - amint azt Balogd esetében láttuk - és majorságot létesít, melyet jobbágyaival műveltet meg. Nagybajom török földesura is rájött erre. A nagybajomi jobbágyháztartások évi 10 napi szántási robotja a kanizsai Ahmed számára nem hagy kétséget török urának majorsági gazdálkodásáról. Hol lehetett ez a majorság? A faluban aligha, hiszen akkor nemcsak szántaniuk kellet volna. A nagybajomi jobbágyok valószínűleg valamelyik közeli faluba jártak robotolni. A nagybajomi földesuraknak a török jelenléte miatt végeredményben csak felemás módon sikerült kiépíteni az örökös jobbágyrendszert. A török fékező jelenlétét a török kiűzése számolta fel. Az európai közvélemény és a hazai főurak a 17. század végén arra ösztönözték a Habsburg uralkodót, hogy leső