Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

•dásukat. Igazságtalan lenne azonban, ha ezt így elfogadnánk. A történelmi igazsághoz tartozik ugyanis, hogy a levéltárak egy része nem később ismerte fel a feladatot, mint a múzeumok, s a levéltárak részéről is igen sok és értékes kezdeményezésnek lehetünk tanúi és haszonélvezői. Ha mást nem is vennék számba, csak az utóbbi évtizedben megjelent levéltári kiadványokat, s ezek között is a helytörténeti olvasókönyveket, forrás és szemelvénygyűjteményeket, amelyek egyre inkább figyelembe veszik az iskolai igényeket, akkor is igen meggyőző képet kapnánk. Gondoljunk csak iskolai szempontból is a legjobbakra, nem kis részben épp az úttörő munkát végzett Somogy megyeiekre, olyanokra, mint Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról, Somogy megye múltjából, Történelmi arcképcsarnok Somogyban, a Tanácsköztársaság Somogyban. Vagy az 1973-ban megjelent Hajdú-Bihar megyei, az 1971-ben megjelent Zala megyei, vagy már az 1964-ben kiadásra került Sopron és a megye múltjának egykorú iratai c. kötetekre, vagy Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéből, vagy a Szabolcs-Szatmár megye történelmi olvasókönyve 1970-ben kiadott köteteire. Vagy Lengyel Alfréd: Győr megye történetének írásos emlékei c. érdekes könyvére, vagy az ugyancsak a levéltár kiadványaként napvilágot látott Helytörténeti szemelvényekre a XX. század történetének tanításához. De hozhatnám példaként Vas megye, Nógrád megye szép kiadványait is, anélkül, hogy még így is megközelíthetném a teljességet. A megyei levéltárosok kezdeményezése szerencsésen találkozott az irányító szervek törekvéseivel s intencióival. Hiszen már az MSZMP KB közművelődési határozata megjelenése előtt a történelemoktatás és a levéltár vezetői tárgyalásokat folytattak az együttműködésről, a határozat után pedig konkrét tervet dolgoztunk ki az együttműködés egyes módjai tekintetében. A tudatosság és az elhatározottság tehát nem kisebb mint a muzeológusoknál, a különbség talán muzeológus kollégáink nagyobb mozgékonyságán túl a dolog jellegéből, a múzeumok és a levéltárak közötti különbségből, a lehetőségek különbségéből következik. A múzeumok pedagógiai munkájának lehetőségei kézenfekvőbbek, világosabbak, egyszerűbbek, s talán könnyebbek is, mint a levéltáraké. A múzeum nem csak őrző, de egyben bemutatóhely is, a múzeum nemcsak tudományos műhely, de kiállítás is. A múzeumok lehetőségei tehát egyszerűbbek mint a levéltáraké, de nem többek és fontosabbak. A lehetőségek itt rejtettebbek, nehézkesebbek, de meg vagyok győződve: számosabbak. Azért vagyunk ma itt, hogy levéltárosok és pedagógusok együtt megkezdjük a lehetőségek további közös felderítését, s a velük való élés módjainak alakítását. Ha ezt sikerrel tesszük, akkor nagyban szolgáljuk a közérdeket. * * * A továbbiakban azokat a referátumokat, korreferátumokat és hozzászólásokat közöljük, amelyeket megyénk intézményeinek a képviselői mondottak el a konferencián. A konferencia egyik vitaindító főreferátuma Kanyar Józsefé, a Somogy megyei Levéltár igazgatójáé volt. A levéltárak és a történelemoktatás Amikor e konferencia megszületésénél bábáskodhattam, azért tettem örömmel, mert meg voltam arról győződve, hogy a magyar levéltárak mind az iskolai történelemoktatás szolgálatában, mind pedig a közművelődés területén: a nemzet történeti tudatának erős&t tésében, a szocialista hazaszeretet élesztésében jóval nagyobb eredményt értek el kiadványaikkal és sokszínű tevékenységükkel, mint amennyi e tekintetben közismert hazánk közvéleménye előtt. Ezért kétszeres öröm számomra az, hogy a Magyar Történelmi Társulat, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága, Somogy megye tanácsa és Pedagógus Továbbképző Intézete, valamint Megyei Levéltárunk a mai napon megrendezhették országos konferenciájukat a múzeumok után, amely napjainkban egyre nagyobb időszerűséghez jutó témát tűzhetett napirendjére: a levéltárak és az iskolai történelemoktatás problematikáját. A vitaindító előadások két irányból közelítik meg a konferencia programját. Én a levéltárak, Gyapai Gábor kollégám pedig az iskolák oldaláról összegezi majd a véleményét a történelemoktatás és a levéltárak kérdéskomplexumáról. Erősen remélem, hogy a két főreferátum - a sokszínű korreferetámukkal és hozzászólásokkal egymást kiegészítve - eredményesen szolgálják majd közös céljainkat. Mielőtt mondandóm érdemi részéhez kezdenék, legyen szabad néhány általánosabb megjegyzést is tennem. 1. Napjainkban rendkívül izgalmassá vált a történelemtudományok művelésének és tanításának a kérdése. Nem véletlenül foglalkozott a Magyar Történelmi Társulat elmúlt évi közgyűlésén is a történelem, mint diszciplína és mint iskolai stúdium című témával Berend T. Iván akadémikus, aki társadalomtudományi oktatásunknak új ala-