Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

kítja ki a fiatalok felelősségérzetét. így - megfelelő társadalmi tapasztalat esetén - kialakulhat a tanulókban az a meggyőződés, hogy a korunk kínálta lehetőségek közül - a történelmi tapasztalatok birtokában - az optimum felismerésére és kiharcolására.kell törekedniük, hogy minden generáció számára nyitott a társadalmi- cselekvés színtere. A történelem drámai konfliktusait - az osztályharcokat és szabadságküzdelmeket - tehát a maguk tényleges dialektikájában kell bemutatnunk. Fontos azonban, hogy a maga imponáló méreteiben és mélységében ábrázoljuk az anyagi javak előállítása terén kifejtett hatalmas emberi erőfeszítéseket". Mindezekhez kimeríthetetlen adatanyagot kínál a helytörténeti kutatás, természetesen az országos adattárak mellé. A helytörténeti példák közvetlenebbül kötődnek, még inkább érzelmi telítettséget idéznek elő a tanulókban, s hajszálerekként kapcsolják őket a társadalmi egészhez. Ezért a történelemtanításban nemcsak a megyében élt vagy született történelmi nagyságok példaképül állítására van szükség. Nagyobb figyelmet kell fordítani a különböző vidékek, települések dolgozó népének áldozatos munkájára, annak bemutatására is, kiegészítve ezzel a tananyagot. S ez nem fölösleges adathalmozás, nem a tanulók túlterhelése, ellenkezőleg, a történelem jobb, teljesebb megértését szolgálja, s tán még a tantárgyat is jobban megszeretteti. A helytörténeti kutatás eredményeit jól felhasználhatjuk a tanulóifjúság szocialista hazafiságának fejlesztéséhez is. Ha az írásos példák révén, a;helyi'.'népművészeti, népköltészeti, néprajzi stb. hagyományok gyűjtésével, feldolgozásával; a rnuzeiífnok által

: feltárt ' helyi termelési kultúrák, tárgyi eszközök bemutatásával arra is rámutatunk, hogy évszázadok nyomorában itt élt őseink milyen hősiességgel álltak helyt, bár munkájuk gyümölcsét az urak élvezték; ha ifjúságunk jobban megismeri az elődök igaz ragaszkodását a szülőföldhöz, a hazához, melyet még akkor sem hagytak el - a kényszerítő Amerikába vándorlás időszakáig -, ha hét bőrt nyúztak le róluk, s tették, amit kell; akkor ifjúságunk jobban megérti a mai hétköznapok forradalmiságát, a munka hősiességét, s azt, hogy igazában mit is jelent az „itt élned s halnod kell!" Mint ahogy az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása hangsúlyozza: ,,A nemzeti hagyomány korántsem csak szűkebb értelemben vett történelem. A haza egy-egy tájának, városának, falujának különös szeretete, történelmi emlékei, lakóik „otthonérzete" - mindez színezi, tartalmasabbá teszi a termelési eszközök birtoklásából fakadó, új típusú kollektív érzületet; elősegíti, r hogy. az. egyén azonosuljon a közösséggel". Ehhez adhat mással nem helyettesíthető segítséget a /helytörténeti kutatásra támaszkodó történelemtanítás, r , <>. . , . ; A Somogy megyei Levéltár és a Somogy megyei Pedagógus . Továbbképző Intézet együttműködése jó úton halad. A levéltár korábbi kiadványaihoz három módszertani kiadvány csatlakozott a közelmúltban, kifejezetten iskolai célra.' Dicséretes kezdeményezésük folytatását várjuk. Megyénk pedagógusaitól pedig azt kétjük| hogy az eddigieknél hatékonyabban hasznosítsák a tanítás során ezeket a kiadványókat. 'Történelemtanáraink szerzőként is bekapcsolódhatnának ebbe a munkába. A jelen konferencia minden bizonnyal sok hasznos'útravalóval látja él a kutatókat és a történelemtanárokat egyaránt. Ebben a szellemben kívánók eredméftyes tanácskozást. A konferencia célját és feladatát Szabolcs Ottó, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára fogalmazta meg: Tisztelt Konferencia, Kedves Kollégák! f % ., A történelemtanítást sokszor éri az a bírálat, hogy közel sem tölti be azt a feladatot, ami lényegéből következik; döntő részesedés a fiatalság társadalmi tájékozódóképessége, társadalmi tudata kialakításában. Félő, hogy valahogy úgy lépnek ki a mai diákok, a holnap munkásai az iskola kapuin a felnőtt társadalomba, mint egy homályos labirintus közepére, amelynek azt a szakaszát látják csupán, amelybe léptek, a korábbi és későbbi részei a sötétségbe vesznek. Pontosabban azt a szakaszt nézik, de azt sem látják, nem értik, mert a labirintus egy olyan rendszer, amelynek működési elveit, útjait és útvesztőit, a haladás irányát csak egészének ismeretében lehet megérteni. Az egész ismerjÇtç: .^nélkül pe^ig, riagyra nő a zsákutcákba való hosszú barangolás, a reménytelen útkeresés, a kiúttalanság veszélye. Ilyen labirintus a társadalom, ilyen zűrzavarnak tűnik egészp, működési elveijnek,,.isrnerete;, a teljességben való látás képessége nélkül. A teljességnek szerves része a múlt, a társadalom múltja, s a vele szoros kapcsolatban lévő jelen. Ez a kontinuitás a jelenben való eligazodás