Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

letőségként kiadott és feltétlen erdőtalajon álló 12,7 kat. hold erdőterületet 1936ban mérték fel és 7939-ben készült el a rendszeres gazdasági üzemterve. A területen található faállományból az összesen 2,4 kat. holdat elfoglaló gyertyán-, bükkés tölgyállomány idősebb és gyengén fejlődött. Az uralkodó fanem az akác volt, de a nedvesebb, mély fekvésű területen megtalálható volt az éger is. Az előírás szerint akác-sarjerdő üzemmódot kellett kialakítani ez utóbbi két fanem elsődleges telepítésével. A simonfaiak erdeje az 1889-es üzemterv szerint 84,14 kat. hold kiterjedésű volt, és két különálló erdőrészből állt. Az úrbéreseknek eredetileg erdőilletőségként kiosztott terület faállományát a birtokosok már régebben kiirtották, s helyette az üzemtervezés idején a legelőerdő területéből mértek ki megfelelő nagyságú darabokat. A két terület egyike legeltetésre nem volt alkalmas, mert gödrös területen feküdt, a másikon viszont szép bükkállomány volt. Az előbbi erdőrész 5 3,06 kat. hold, az utóbbi pedig 28,08 kat. hold kiterjedésű volt. A nagyobb erdőrészben fiatalabb, nagyrészt sarjról keletkezett gyertyán-, cser- és bükkállomány volt, a kisebben viszont magról keletkezett bükkös szálerdő. Az üzemtervi kezelés bevezetéséig szálalással és tarvágással egyaránt használták az erdőt. A szálalás sokat ártott az erdő'nek, mert ezeken a területeken igen gyér állomány maradt meg és az erdő nagyrésze kopár pusztasággá vált. A tarvágás után viszont 4-30 éves magról és sarjról keletkezett sarjerdő maradt. Szokásban volt továbbá a nagymérvű legeltetés, ami szintén káros hatással volt mind a faállományra, mind a talajra. Az üzemterv tűzifatermelésre berendezett, 40 éves fordával használt, sarjerdő üzemmódot írt elő. A hozamszabályozás alapjául az egyszerű térszakozást jelölte meg, 2,1 kat. hold évi hozamterülettel. Az erdősítésre a cser és a kocsánytalan tölgycsemetét ajánlotta, a letarolt területeken pedig mezőgazdasági köztes használatot is megengedhetőnek tartott. A gödrös partokon célszerűnek találta az akác felhasználását az erdősítés céljára. Az 1899-ben készült üzemterv megállapítása szerint azonban a fenti terv adatai nem feleltek meg a tényleges valóságnak, ezért az erdőbirtok felmérése és új üzemterv készítése vált szükségessé. Eszerint a valóságos terület 98,76 kat. hold volt, melyből 98,12 kat. hold volt erdősült, 0,47 kat. hold az állandó csemetekert céljára lett kijelölve és 0,17 kat. holdat foglalt el a delelő. Uralkodó fanemek a bükk, gyertyán, tölgy és a cser voltak. Az erdőgazdálkodás célját a birtokosok tűzi- és szerszámfa igényének kielégítésében jelölte meg a terv, s ezért elsősorban a helyes és tervszerű felújításra ösztönzött. Főleg a tölgy elszaporítását írta elő, de fenntarthatónak ítélte a természetes módon keletkezett cser-, bükk- és gyertyánfákat is. Az erdőt 40 éves vágásfordulóval, sarjerdő alakban kellett kezelni, s a hozamszabályozás alapja az egyszerű vágásosztás volt. A négy egyenlő fordaszaki terület szabályos állapotban 24,53 kat. holdat tett ki. Az első fordaszakban (1899-1908.) 25,02 kat. holdat jelöltek ki főhasználatra. Mellékhasználatot nem terveztek, mert a koruknát fogva legeltethető erdőrészletek a legeltetés számára nem voltak hozzáférhetők. Erdősítésre a tölgymakk használatát javasolták, pótlásra pedig tölgy- és akáccsemetéket használhattak a birtokosok. Az 1909. évi revízió alkalmával a kezelő erdőtiszt úgy találta, hogy a fenti terv előírásait mindenben betartották. Az 1922-es üzemátvizsgálás alkalmával megállapították, hogy a főhasználatra előírt területből 12,5 kat. holdat nem vettek igénybe a tulajdonosok, mivel faszükségletük legnagyobb részét a szomszédos hg. Eszterházy-féle bérbe adott hitbizományi erdő-