Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

és hézagosak voltak, az utolsó tíz évben keletkezett fiatalosokban pedig a felújítás módja és az erdőápolás hiánya miatt kevés bükk mellett az akác betolakodásával sok volt a gyertyán. (A fiatal állományok egy része ugyanis sarjról keletkezett.) Ennek megfelelően az új üzemterv szigorúan előírta ezeknek az állományoknak a tisztítását és a 'nemkívánt fanemek visszaszorítását. Továbbra is fenntartották a 80 éves vágásforduló mellett a tarvágásos szálerdő üzemmódot. A korábban fennálló erdőrendezési utasítás merev rendszerének megfelelően kialakított egyszerű térszakozást megszüntették.

20 Most már arra törekedtek, hogy az egyes erdőrészletek kialakítása praktikus szempontok szerint történjék. Ennek megfelelően a fordulószaki vágásterülettől függetlenül alakították ki az egyes tagokat úgy, hogy azok a megfelelő elhatárolásuk folytán a vágások vezetésének keretül szolgáljanak és a fatermés kiszállítása szempontjából egymástól függetlenek legyenek. Az új üzemtervben a tagbeosztás alapjául a meglévő nyiladékokat használták. Az 1 g36-os revízió szerint ez a rendszer bevált, és az üzemterv egyéb előírásai is jónak bizonyultak. A gálosfai volt úrbéresek kezébe is 60-100 éves szálerdő került, melyben az üzemterv előtt semmiféle használat nem volt. Rendszeresebb kihasználás egy erdősült legelőrészen volt csupán, amely az üzemterv készítésének időpontjában, 1886-ban is legelőként szerepelt. Az erdőt itt a tűzifaszükséglet kielégítésére kívánták beállítani. Csupán azt javasolta az üzemtervet készítő erdőmester, hogy minden évben hagyjanak meg a vágásterületen 15-20 db kocsánytalan tölgyfát, mert azok „szükség esetén nagy hasznára lesznek a községnek". A gazdasági beosztás egyszerűen térszakozással történt, négy tagot alakítottak ki úgy, hogy minden tag egyenlő legyen az évi vágásterület többszörösével. Minden mellékhasználatot megtiltott egyelőre az erdőmester, az erdősítést pedig cser és kocsánytalan tölgymakk alávetésével írta elő. Az erdőt 40 éves fordával sarjerdő üzemmódban

21 kívánták kezelni. Az i8gyös új üzemterv elkészítésének idején ezt a rendszert helyesnek találták és változatlanul hagyták azzal a kiegészítéssel, hogy a tulajdonosok legeltetési igényét is szem előtt tartva a szarvasmarha és sertés legeltetését is megengedték aZ erdőben. Nyugtázták a gyakorlatban addig is alkalmazott - s az üzemtervi előírástól eltérő - erdősítési módot, azt, hogy a tarvágás után a területet feltörték, majd ekével makk-soros vetéssel erdősítették. Megengedték azt is, hogy az új erdősítésekben is és a már bevetett területeken is 3 évig kapás növényeket termesszenek. Előhasználatra - mint eddig is - a kiszáradt törzsek kiszedését tervezték. 1899-ben a földművelésügyi miniszter rendkívüli használatképpen hídépítés céljára engedélyezte 2 db tölgyfa kiszedését, és még ugyanebben az évben egy 400 négyszögöles dögtér kialakítását az erdőben.

22 1900-ban pedig egy ugyanilyen nagyságú téglavető hely kialakítására kaptak engedélyt a tulajdonosok,

23 de mind a két terület helyett a legelő területéből az erdőhöz csatolták a megfelelő 'nagyságú területeket. Az 7906-os üzemrevízió az egész gazdálkodást az előírásnak megfelelőnek találta. A következő fél fordaszakra viszont mezőgazdasági köztes használatot nem terveztek. Előhasználatként előírták a fiatalosok tisztítását. Az igi5-ös tervrevízió szintén mindent rendben lévőnek talált és előírta a fiatalosok gyérítését, amit szintén előhasználatnak számítottak. 1921-ben alomtűz keletkezett a megelőző évek vágásterületein, ahol mintegy 9 kat. hold terület megperzselődött. Itt a fiatal csemetéket megmetszették. /925-ben újra üzemátvizsgálást tartottak s mindent rendben találtak. Ugyanebben az évben az erdészeti szakemberek és a birtokosság képvi-