Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

Próbaképpen a legutolsó sor összesített mutatója mellé állítsuk oda a községi adatok átlagát. Az I—II. korszak községi átlagváltozásának az értéke 36,52 (5 5,95 u

/o-°s szórással), a II—III. korszaké 191,94-(52,98 %), az egész időszaké pedig 76,21 (91,83 %). Az összesített és az átlagértékek eltérése mutatja azt, hogy a kilenc falu az erdőállomány összetétele és alakulása szempontjából nem egységes körzet. (Érdekes lenne megvizsgálni - bár ez már további természetföldrajzi, ökológiai vizsgálatok körébe tartozik -, hogy vajon az egyéb növénytársulások kialakulása e szerkezettel összefüggésben milyen változatokat mutat.) Igaz, hogy adataink egységes körzetet nem mutatnak, mégsem haszontalanok. Tüzetesebb átvizsgálásukból kiderül ugyanis, hogy a változási erősségmutatók alapján - ezek a számok tudvalévően a változatlan szinthez viszonyított természeti és gazdasági okok következtében történő elmozdulások intenzitását jelzik - három csoport különíthető el. Az elsőhöz Kaposgyarmat, Patca, Simonfa, Zselickislak és Zselicszentpál tartozik. Rájuk az jellemző, hogy változatlan első korszak után nagy átalakulásokat hozó második korszak következett és a kettő összességében kiegyenlített szerkezetű módosulásokat eredményezett. A második csoportba Töröcske és Bőszénfa tartozik. Az első és második korszak között egy megszakítatlan folyamat látszik, a két korszak egymást erősítve, összességében a részkorszakok mindegyikénél nagyobb átalakulást hozott. A harmadik csoportba Gálosfa és Szenna tartozik. Rájuk a második korszakban bekövetkező visszaesés jellemző úgy, hogy az egész időszak változási értéke az első korszakban lejátszódott átalakulás hatására kiugró. Ha most már a községek csoportjait akár az összesített mutatókkal^ akár a községi rovatokból képezett átlagokkal vetjük össze, kiderül, hogy a felvett első csoport volt az, amely meghatározta a kilenc faluban lejátszódott átstrukturálódás jelenségeit. A további vizsgálódások során elsősorban tehát ezekre kell a figyelmünket fordítani, a többi négy községben található erdők faállomány-változásai csak árnyalják a lejátszódott folyamatokat. Az erdők faállományát jellemző második legfontosabb adatokat, a kormegoszlást a 379—380. oldalon lévő táblázatban közöljük. Az L, II. és III. számok itt is a három korszakot jelölik. A faállomány kormegoszlását bemutató táblázatok jól tükrözik az üzemtervi kezelés, a szakszerűen végzett erdőgazdálkodás eredményeit. A törvényes beavatkozás időpontjában még meglehetősen idős - néhol túlkoros - állomány volt a paraszti birtokosok tulajdonában. Az összes erdősült területnek több mint a felét, összesen 308,3 kat. holdat 70-80 éves vagy ennél is idősebb faállomány borította. Ugyanakkor az 1-20 éves fiatalosok területe 131,1 kat. holdat tett ki. Ötven év elteltével óriási változások következtek be a faállomány kormegoszlásában. Az idős - főleg bükkös - állományokat kiirtották: korszakunk végén mindössze 25,0 kat. hold volt csak a 80 éves vagy annál korosabb állomány. Megnövekedett viszont a fiatalosok: az 1-20 éves faállomány területe: 244,4 kat, holdat foglalt el. Az üzemtervi adatok alapján kiszámítottuk, hogyan alakult az egyes erdőbirtokok átlagos sűrűsége. Megfigyelhető, hogy a korszak kezdetén még kevésbé záródott erdőket találunk. A vizsgált községek határában lévő erdők átlagos sűrűsége 69 °/o, amely már a második korszakban, az 1900-as években is emelkedett (78 %-ra), az 1930-as években pedig elérte a 87 %-ot. Ezek az adatok valószínűleg jobban általánosíthatók a paraszti erdők mindegyikére, mint a fa-