Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

Lengyel eredeti „tárczája" a Somogyi Hírlapban így két gondolatkörre épült: i. Kaposváron országos mércével is eleven a művészeti élet (ebben nemcsak a körülmények szerencsés egybejátszását kell látnunk, hogy éppen egy kiállítás megnyitására érkezett a városba, hanem annak a pezsgésnek az észrevételezését, ami a hírneves festő körül kialakult), 2. ezen belül Rippl-Rónai oíyan utat képvisel, amelyik példát mutat a magyar festőművészetnek. Az író nagyon jól tudta, hogy különösképpen az utóbbi hangsúlyozása mennyire fontos. Mármint az, hogy Rippl ugyanolyan elveket kísérelt meg érvényesíteni saját területén, amilyet a Nyugat az irodalomban. Azért, mert a tizes évek elején, illetve egy-két évvel korábban ez még nem látszott mindenki számára egyértelműnek. Sőt - mint láttuk -, voltak, akik éppen szembeállították a literatúrai modernizáló törekvéseket és Rippl-Rónai hagyományosnak (néhol konzervatívnak!) mondott festészetét! Szükségszerűen emelte ki hát az író, hogy Rippl-Rónai nevét nem lehet elválasztani a „művészi forradalom"-tói. Lengyel cikke ezek szerint figyelemre érdemes a Rippl-Rónai értékelés tekintetében is (megelőzte - igaz helyi lapban - Bölöni ilyen írásait). Ha nem is adott ahhoz teljese'n új szempontokat, de mindenesetre erőteljesen figyelmeztetett a festő munkálkodásának helyi összefüggéseire. A cikk szövegének - rövidített - felidézését indokolja az is, hogy az eddigi Rippl-Rónai feldolgozások nem vették figyelembe. „Újságíró koromból tudom a tanítást, hogy 'aktuálisnak kell lenni'. És hát én először most vagyok életemben Kaposváron; Rippl-Rónai mester hívására s a te (Miklós Gyula - L. A.) látogatásodra érkeztem egy rettenetes vicinálison, amely ha jól emlékszem, három napig szállítja az embereket Balatonföldvárról Kaposvárra . . . Nézzünk csak körül ebben a most fejlődő különös városban, mi van itt? Némi meglepetéssel és örömmel konstatálhatjuk, hogy ritka és értékes kincs virágzik elbájoló szépségben és nagy gazdagságban - olyan kincs, amellyel kevés más magyar város dicsekedhetik: itt művészet van. De hát hogyne volna, amikor itt lakik Rippl-Rónai mester, ma a világ egyik legelső festője . . . értékes és ritka dolog, hogy ezt a művészt, aki legelöl jár a művészetben, idehaza a városában méltányolják s tudják értékelni. Ez nem kicsi dolog, hiszen csak alig pár esztendeje, hogy a művészi forradalom, melynek ő volt a legkombattánsabb harcosa, Magyarországon diadalmaskodott, s hogy Rippl-Rónai művészetét már csaknem egyidőben Kaposvár is elismerte, ez nagyon előnyös döntés Kaposvár javára. Ez a város mindenesetre kitűnő talaj a művészet megértésében és pártolásában . .. A Rippl-Rónai háza, ott a kedves és szép hegytetőn, kívülről belülről egy szép és kedves művészi tuskulánum, ahol mindig kellemes meglepetések érik az embert. Ott készülnek a mester új képei, csodálatos, ragyogó bájúak, amelyek ma még azon frissen a munkától, ott hevernek a műteremben, - különös elgondolni, hogy majd az idők rövid folyamán milyen vándorlást fognak véghezvinni - hol bukkannak föl, Berlinben, Parisban, Londonban, mint egy katona, amely dicsőséget szerez a magyar névnek. Ebben az értelemben a nemzetköziség igazán hasznos - így hódítja meg Kaposvár a világot. A távoli világ is gyakran küld egy becses összeköttetés folyamán egy-egy emléket a kaposvári hegyi háznak. Most például ott találtam Fessella Lovelet, egy dán leányt, aki csodálatos finomsággal énekel francia, spanyol, orosz, japán dalokat. Talán enyém a kezdeményezés érdeme, hogy e finom énekesnő bájos