Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

ez még az Üj versekből való, de megfelelő módon felhangolta a kaposvári olvasókat. Különösen a mellékelt hírrel együtt: „A kaposvári közönség igaz szeretettel és lelkesedéssel készül arra a gyönyörű ünnepre, amely november 7-én, vasárnap fog lezajlani a Korona nagytermében."

28 A lap soraiból az újságírói túlzásokat leszámítva is emelkedett hangulatú várakozásra és estre gondolhatunk. A találkozóról két nappal később Göndör Ferenc számolt be: „A megkülönböztetett tisztelet és szeretet forró hullámai csapkodták körül a pódiumot, amelyen Ady Endre keserű, finom szavakban ismertette az ő különös, szomorúan magyar helyzetét; odamért néhány művésziesen tökéletes vágást ellenségeinek ábrázatára és miután illő módon bocsánatot kért azért, hogy ő él, néhány versét szavalta el, köztük egyet, amelyet Kaposváron írt. - Mondjuk-e, hogy a fölolvasott versek milyen káprázatosan szépek voltak és a költő - életre hozójuk úgy tudta elmondani őket, ahogy kellett. . . Minden vers után zúgott a taps, a Korona díszes, nagy közönsége nem akarta leengedni Ady Endrét a pódiumról. Még soha nem láttuk mi a kaposvári közönséget ilyen lelkesnek, ilyen melegnek, ilyen hálásnak."

29 Az újságcikkhez két adatot kiegészítésként hozzá kell tenni. Az egyik; a Kaposváron készült Ady-vers címe: Kisvárosok őszi vasárnapjai. A másik: a forró hangulatú esten részt vett Rippl-Rónai József is. Majd ennek hatására a Róma-hegyi villában lerajzolta a költőt. Nem tudni, mi okból hallgatott erről Göndör. Talán azért, mert maga szervezte a Ny«g<zí-bemutatkozást, s a találkozó végén - ahogy más forrásból tudjuk - ő volt, aki Adyt „karonfogva" az addig az első sorban ülő somogyi festőhöz és Lazarine-hoz vitte. Fóthy János szemtanúként emlékezett 1957-ben a személyes megismerkedésük pillanatára. - „Hát te vagy az? - mondta Rippl-Rónai, mélyen belenézve Ady nagy barna szemébe. - Hát te vagy az? - mondta Ady Endre is, kezük összefonódott, megölelték egymást. Ady gyönyörű barna feje Rippl-Rónai vállán, Rippl-Rónai ezüstbe játszó művészfeje Ady vállán pihent egy pillanatig" - írja Fóthy.

30 Szép, mondhatni festői pillanatképet rögzített közel negyven év távlatából a szerző. Csakhogy, ennek így nyomát sem Ady, sem Rippl írásaiban nem lehet megtalálni. Fóthy valószínűleg ezért kapcsolta a pillanatképhez „az abszint" hitelesebb történetét.. .

31 Az eddig idézett dokumentumok, emlékezések alapján újólag fel kell tennünk a kérdést: mi az oka, magyarázata Ady és Rippl-Rónai közötti kölcsönös tiszteletnek, kapcsolatuk első pillanatától meglévő dicsérő, meleg hangnemnek? Dolgozatokban, cikkekben többen - előre bocsájtva, hogy a Vér és arany kötetben festői hatások kimutathatók - azt hangsúlyozták, hogy a Rippl-Rónaihoz kötődő baráti szálakat nem művészi, hanem „csupán" emberi érdeklődés indokolja.

32 Nyilván tekintetbe kell vennünk, hogy a költők érdeklődése a képzőművészetek iránt ekkor „világjelenség", de Ady esetében 'nemcsak erről volt szó. A kapcsolat szűkítése csak abban az esetben lenne elfogadható, ha a személyes nexus megteremtése után nem történik más, mint amennyit a legtöbb kézikönyv említ; hogy a fővárosba fel-f elutazó Rippl-Rónai gyakori vendég a „Három holló"-ban, Ady törzshelyén, s az ott alkalmilag összejövő társaság egyik tagjaként beszélget néha a költővel.

33 Persze van olyan Rippl-Rónai írás, amelyikben a személyes, emberi érdeklődés dominál, mint például az Ady halála után írt levele: „Édes Bandikám! Ügy szeretnék én is írni, mert érzem, hogy akkor írnám a legszebbet, hogy az én kedves, legjobb barátom, Bandi, megtudja odafenn, hogy még jobban szeretem, mint ahogy mutattam idelenn. - Soha impo-