Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

Minthogy Zrínyi a boszniai pasa támadása miatt segítséget nem adhatott, és Nádasdy sem küldhetett csapatokat, Kaposvár a szeptember 17-i utolsó rohamban elesett.'

8 Tahi Ferenc szeptember 18-i levele szerint Kaposvár megvétele és elvesztése már a múlté.

79 Közben mi történt a korotnai, nagybajomi, kaposmérői és mesztegnyői erősséggel? Katonái nem várhattak a királyi döntésre, hanem - amint az oly sokszor megesett - a maguk és a várak kilátástalan helyzetét látva, pusztán hagyták őket. Némelyiket felgyújtották, hogy ne ép állapotban kerüljön az ellenség hatalmába. A mérői várról biztosan tudjuk, hogy őrsége felgyújtotta. Minden valószínűség szerint a nagybajomi palánkvárral is ez történt. Mesztegnyőt és Korotnát szintén üresen hagyták védői. Ügy tűnik azonban, hogy menekülő katonái nem égették fel őket vagy legalábbis nem okoztak bennük különösebb kárt.

80 Az erős bástyákkal és szilárd falakkal rendelkező korotnai várat szeptember 12. és 18. között fokozatosan elhagyták védői és többé-kevésbé épén vehette birtokba a török. A török sereg, miután őrséget hagyott Kaposvárott és a jelentősebb Korotnán, megindult Babócsa felé. Szeptember 23-án elérte Lábodot, s másnap már Babócsán volt.

81 Babócsa megszállásával az 1555. évi hadjárat elérte célját. Döntően megtépázta a somogyi védelmi ék első vonalát, a török a kulcsfontosságú Szigetvár hátába került. Noha az a hír járta, hogy Babócsa bevétele után a török megostromolja Szigetet, erre nem került sor.

82 A török a környék pusztításával, az utánpótlás megakadályozásával készítette elő Sziget következő évi ostromát. Igaz, az ostrom elmaradásában szerepet játszottak a szigeti kapitány, Kerecsényi László kitörései, amelyek a környék pusztításával is együtt jártak.

83 Kerecsényi László világosan látta, hogy az új török hódítások mit jelentenek Sziget és környéke számára. Katona itt nem lakhat - írja -, ha Kaposvárt, Babócsát és Korot'nát vissza nem foglalják, mert a törökök a közelben az élelmet mind elégették, messziről pedig nem hagyják hozni.

84 Majd így folytatja a kapitány: ,,Az török az egész földet eltiltotta, hogy be ne szolgáljon, és az kik bejön'nek, valamelyiket kaphatják, mind levágják. Másfelől én immárom többet égettem el negyven falunál. Semmit nem használt; ez földnek el kell pusztulni. Mióta az török had itt volt, sem a várba, sem a városba semmi élést be nem hoztak, csak az készlet kél." Kétségtelen, hogy ezek az évek hozták a legtöbb szenvedést a somogyi parasztságnak.

85 Mind a magyar, mind a török harcmodorhoz hozzátartozott a falvak, az élelem pusztítása, a kegyetlenkedés, a rettenet és a rettegés állandó ébrentartása. A taktika lényege volt, felülmúlni a pusztításban és az erőszak alkalmazásában a másik felet, hogy a parasztság lehetőleg ne adózzon az ellenfélnek, és ezáltal annak életlehetősége, ellenállása csökkenjen. Igaz, a törököt ebben nem lehetett felülmúlni. Somogyban pl. véres nyársat hordoztatott a falvakban az adó behajtásakor, hogy ne hagyjon kétséget afelől, karóba húzás vár arra, aki nem fizet.

80 Ilyen körülmények között nem csoda, hogy ekkortájt fogalmazódott meg Somogyban az az általános és alig egy század múlva már cselekvésgátló vélekedés, amely a törököt isteni büntetésnek tartotta. A szenyéri lakosok 1555. október 6-án így adtak hírt a török azévi hadjáratáról: „Az Úristennek ostora miatt minemű nagy romlás történik itten Somogyban az keresztényeken." Az 1555. évi hadjárat eredményes volt a törökök számára. Három erősséget szereztek meg. A szenyériek tudni vélték, hogy Korotna Mahmud, Kaposvár Dervis, Babócsa pedig Ahmed bégé lesz.

87 Rövidesen eldőlt a várak birtok-