Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?

közzé: „Munkások, Elvtársak! A kormány kisgazdapárti kormánybiztost nevezett ki Somogy vármegye nyakára és ez abból a Szabó-féle Kisgazda Pártból ered, melynek egyik politikai főfészke Kaposvár s amelynek országos feje az a Szabó István miniszter, aki az ellenforradalmi Polgárszövetség egyik legexponáltabb alakja. Elvtársak, Munkások! Ez a kinevezés arculcsapása a forradalmi pártoknak s elsősorban a Szociáldemokrata Pártnak. Ez ellen minden erőnkkel tiltakozunk vasárnap délelőtt 10 órakor a Munkásotthonban tartandó össztagértekezleten. A kisgazdapárti kormánybiztos csak kinevezve lehet, de Somogy megyében állását el nem foglalhatja, mert azt minden forradalmi energiá'nkkal meg fogjuk akadályozni. Mindenki ott legyen a holnapi tagértekezleten. Elvtársi üdvözlettel: A Somogy megyei SZDP vezetősége."

24 Ez a felhívás nemcsak azért érdekes, mert szublimátja annak a közel egy évtizedes ellentétnek, amely a Kisgazda Párt és a somogyi SZDP között kialakult, de azért is, mert amilyen hévvel támadta Nagyatádit a felhívás, oly elnézéssel szemlélték Széchenyi Aladár „bcugratását". A felhívást követte a február 18-án megjelent „Szocialista közigazgatást akarunk" c. cikk, amelyben az államhatalom kulcspozícióit az SZDP-nek követelték. Egyben a sajtójukban sorozatos támadást indítottak a Kisgazda Párt ellen. Tóth József a „Gazdapárt bűnei" c. cikkében arról írt, hogy a Gazdapárt nem létezik, csak Szabó István hiszi, hogy Somogyban erős a bázisa van. Az SZDP nemcsak a forradalmat vívta ki és szervezte a munkásságot és a falusi szegénységet, „ . . . hanem a kisgazdák túlnyomó részének bizalmát is bírjuk . . ." Ezt a falusi szervezetekkel és a „ . . . villámgyorsan szaporodó szocialista Földmunkás Szövetség megteremtésével tudjuk bizonyítani." A bűnök között felsorolta, hogy a Gazdapárt elárulta a nép választójogát, mivel a háború előtt az uradalmi cselédeknek nem akart választójogot adni. A kisgazdák a háború előtt a nagybirtokosokkal együtt tiltakoztak a szerb húsbehozatal ellen. Nagyatádinak szemére vetették a Hadik-kormányban való részvételt. Majd a lap így jellemezte a Kisgazda Pártot: „Fölfelé nyalakodó, lefelé gőgös volt az a párt. A 48 előtti bocskoros nemesség politikáját csinálta. Konjuktúra szerint dolgozott, de ravaszul. Támogatta Tiszát, Wekerlét. Nem volt férfias szava sem a háború, sem a militarista német szövetség, sem a nagy drágaság ellen. Mással nem törődött csak a kisüsttel. Ez volt számára a legnagyobb politikai program, nem a dolgozó falu és város fölvilágosítása és fölszabadítása."

25 Sok igazságot tartalmaz ez a szenvedélyes bírálat; a háború alatti kisgazda politika ingadozó és eklektikus volt. Egy következetesebb pártnak ezt nem volt nehéz kritika tárgyává tenni. Sőt a támadásnak sok vonatkozásban az is létjogosultságot adott, hogy a kiélezett támadás méltán érte a somogyi Kisgazda Párt jobboldalát, (Nóvák János, Neubauer Ferenc, Tankovics János, stb.) amely valóban kacérkodott a bukott rezsimmel. De nem volt igaz az egész Kisgazda Pártra, mivel a háború előtti politikája alapjában véve nagybirtokellenes volt. Azonkívül bizonyítható, hogy Nagyatádi Szabó István részvétele a Hadik-kormányban a Kisgazda Párt jobboldalának nyomására történt meg, a baloldal még 1918 októberének közepén a Károlyi Mihály vezetése alatt álló ellenzéket akarta támogatni.

26 Az igazság tartalmi vonatkozásain túl a kaposvári szociáldemokraták megújuló támadása a kisgazdák ellen, jól mutatja, hogy mennyire elmérgesedett a helyzet a két pártközött már a termelőszövetkezetek szervezése előtt. A kaposvári szociáldemokraták által képviselt helyi politikának még az a jellegzetessége a kápolnai földosztás előtt, hogy semmiféle jel sem mutat a föld-