Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

SOMOGY MEGYE FÖLDRAJZI NEVEINEK HELYTÖRTÉNETI TANULSÁGAI Ipartörténeti emlékek KIRÁLY LAJOS /. A név gyűjtemény helytörténeti felhasználásának módszerei Magyarország földrajzi neveinek gyűjtése és közzététele a nyelvtudomány szakembereinek irányításával folyik. Természetes tehát, hogy a megjelentetett névgyűjtemények elsősorban a nyelvészet, szorosabban véve a névtudomány szempontjait követik, a nyelvészeti tudományok számára adnak közre értékes anyagot. Mivel azonban a helynevek a hely történetének is becses emlékei, a helytörténeti kutatás is egyre gyakrabban fordul adatokért a névgyűjteményekhez. Vannak olyan történeti stúdiumok, amelyek esetében rendkívül jelentős a helynévanyag vallomása, azt hiszem elég itt Győrffy György nevére és a honfoglaláskor településtörténetének kutatására utalnom.

1 Gyakran nyúlnak a földrajzi nevekhez a néprajz szakemberei, már eddig is több jeles tanulmány született az irtásgazdálkodás, a legeltető állattartás vagy a földművelés történetének tágyköréből.

2 1974ben jelent meg Somogy megye földrajzi neveinek igen gazdag gyűjteménye.

3 A kötet helytörténeti tanulságait eddig két tanulmány méltatta: Király Lajos az Árpád-kor legjelentősebb helynévtípusait mutatta be,

4 Vörös Károly pedig a helynevekben szemlélhető újikori történeti emlékekről írt.

5 A földrajzi nevek gyűjteményének nagyobb arányú felhasználását az akadályozta, hogy még nem alakultak ki a gyűjtemények helytörténeti feltárásának módszerei, s az a tény, hogy a nyelvészetben járatlan kutató nehezen igazodik el a névtani szempontú, nyelvjárási hangjelölésű adattárban. A járások, megyék közreadott helynévgyűjteményei nem helyettesítik a helytörténeti lexikont, a névmagyarázatokban nem a közzétevők véleménye fogalmazódik meg, hanem a paraszti adatközlők vallomása. Ezek értékelésekor a néprajzosok módszerét kell követnünk: a névhez gyakran kapcsolódhatnak hiteles, tárgyi magyarázatok, pl. amikor egy Árpád-kori település helyére, templomára emlékeztetnek, de nagyon gyakran előfordul, hogy a nép már nem emlékszik a névadás indítókára, és ilyenkor utólagos névmagyarázat, ún. népetimológia születik (pl. Patosfa=pados fa stb.). A földrajzi nevek helytörténeti felhasználásakor világosan el kell határolnunk a valóságos tárgyi közléseket (pl. a hamuzsírfőzésre, szénégetésre utaló 'névemlékek) a népmondáktól. Csupán helynévanyag alapján nem lehet helytörténeti tanulmányt írni. A földrajzi neveknek figyelemfelhívó szerepük van, ezen adalékok segítségével elindulhat a mélyebb levéltári forráskutató munka. A levéltári forrásokból kihámozott kép kontrollálja a sok-