Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

A cukorgyár és a termelők kapcsolatában voltak harmonikus időszakok is, mivel az együttműködés szükségességét és hasznosságát mindkét fél egyaránt felismerte. A cukorgyárba augusztus i-től 14 napi időközökben répamintákat kellett beküldeni vegyelemzésre, ahol folyamatosan mérték a répa cukortartalmát és az érettségi fokát.

89 A kért répamintákat a termelők általában pontosan megküldték, megjelölve a vetés idejét, megnevezve a táblát, a magféleséget, a művelést, a használt műtrágyát, és annak mennyiségét. A répatermelést károsító rovarok elleni védekezés is közös érdeknek számított, mivel a termelőnek fáradságos, a gyár szempontjából pedig a költséges pótvetéseket az együttműködéssel a minimumra lehetett csökkenteni. A cukorrépát megtámadó bolhák, az ormányosok, a paizsbogarak, a drótférgek és a hangyák elleni védekezés ugyan nem volt könnyű feladat, a tucatjával érkezett segélykérelmekre a cukorgyár szakemberei sem tudtak mindig megnyugtató választ adni. Néhány éves cukorrépa-termesztés után ezek a férgek egyes vidékeket szinte elözönlötték, nem egy termelőt arra kényszerítve, hogy a ' cukorrépa termesztését ideiglenes beszüntesse. A termelőkhöz írt levelekből megtudtuk, hogy pl. a lótetű elleni védekezés ellenszerét a 90-es években a cukorgyárak szakemberei még nem ismerték. A cukorrépát pusztító cserebogár álcáját, a pondrót a répalevelekről leszedették, és a talajt 8-12 cm mélységig eltávolították. A levéltetű által megtámadt répatáblákat a cukorgyár által javasolt speciális oldatokkal permetezték, jóllehet a legjobb ellenszernek a répa alapos és mély megművelését tartották. A répavetések legveszélyesebb ellensége az ormányosbogár volt, amelynek kiirtása a cukorgyáraknak és termelőknek egyaránt komoly gondot okozott. A cukorgyár szakemberei a chlorbáriurnmal való fecskendezést tartották a leghatásosabb ellenszernek, évenként több mázsát vásároltak kifejezetten azzal a szándékkal, hogy azt önköltségi áron a termelők rendelkezésére bocsátják. A termelők a 3-3 1/2%-os chlorbárium oldatból 1 kat. holdra 200-250 liter folyadékot permeteztek.

90 A különböző védekezési módszerek sem voltak mindig hatásosak és így a század első éveiben az uradalmakban a napszámosokkal, de legtöbbször gyermekmunkaerővel szedették le az ormányosbogarakat a répalevelekről. Irtásuk azonban nem volt könnyű feladat, mivel az ormányosbogarak a levegőbén repülve állandóan változtatták helyüket, tönkretéve a nagy kiterjedésű uradalmi cukorrépatáblákat is. Az ormányosok pusztítását érzékeltetjük a Lengyeltóti uradalom intézőjének 1902. évi leveléből is, amely szerint: „A répaföldön eddig 70 liter ormányost fogattam össze, ami megfelel 280 000 darabnak".

91 A nagyobb uradalmak a gyökérbetegségben lévő cukorrépából mintát küldtek a cukorgyárnak, a Magyaróvári Kísérleti Intézetnek és Bécsbe is, a betegség pontos meghatározása végett. Érthető volt az aggodalmuk, hiszen ezek az ismeretlen kórokozók egész évi munkájuk eredményességét veszélyeztették. Vészeli Zsigmond nagytermelő 1899-ben uradalmában kézi permetező gépet készíttetett, majd kérte a gyár igazgatóságát, hogy termelői körében azt reklámozza. Az igazgatóság a gép prospektusát 25 nagytermelőjének és 12 cukorgyárnak is elküldte, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a cukorrépa-termelő gazdaságok a gépet megismerjék és megvásárolják.

92 A rovarkárok mellett a szakszerűtlen répaművelési módszerek is veszélyeztették a termést. A cukorgyár nem véletlenül határozta meg a cukorrépa vetésének időpontját, ugyanis a korai vetések után az eléggé le nem hengerelt répamagaknái az áprilisi fagyok, ha