Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században
s az 1846-os népességszámhoz viszonyítottan 81 958 lakos jutott egy középiskolára. Dél-Dunántúlon pedig már 3 főiskola (az egyik papnevelde) és 10 középiskola működött, 100 911 lakos jutván egy középiskolára, még mindig jelentős hátrányban. Ennél jóval kedvezőtlenebb volt a két régióban - Dél-Dunántúl hátrányára - a főiskoláknak a lakosság számához mért aránya. Míg Észak-Dunántúlon az egy főiskolára jutó lakosok száma 131 134 volt, addig Dél-Dunántúlon ez az arány két és félszeresénél is több, azaz 336 370 volt. A két régióban - végül is - összesítve a közép- és a főiskolák számát a feudalizmus zárókövén: 1846-ban megállapíthattuk, hogy hazánk 63 főiskolájából 13 (20,63%), !44 középiskolájából pedig 26 (18,05%) működött Dunántúl egész területén. * * * A táj gimnáziumainak az életében az önkényuralom első esztendejében törések következtek be. Thun Leónak - a magyar középfokú oktatás történetében is új korszakot jelentő Entwurfja - alapjaiban rendítette meg a régióban néhány gimnáziumunkat. A jelentős és korszerű elveket is magában foglaló új tanügyi kódex, amely az abszolutizmus érdekeit szolgáló centralizáló, s germanizáló tendenciái ellenére is az oktatás tartalmát illetően már erősen hajlott a polgári igények kielégítése irányába - a gimnáziumokat két csoportba: a 12 szaktanárral működő nyolcosztályú főgimnáziumra és a hat szaktanárral működő négyosztályú algimnáziumra osztotta. 1851-ben a csurgói, a gyönki, a kaposvári, a keszthelyi és a mohácsi gimnáziumokat - 45 más magyarországi gimnáziummal egyetemben - az Entwurf algimnáziummá minősítette, közülük nem egynek még a nyilvánossági jogát is elvette az állami főigazgatóság 1851. szeptemben 16-i keltezéssel. A nyilvánosságtól is megfosztott és altanodává minősített iskolák fenntartóinak és tanárainak - ettől kezdve - sokat kellett fáradozniuk azon, hogy intézményeik mielőbb újra publikussá válhassanak, amelynek feltételei között az államhatalommal fennálló politikai lojalitás hangoztatása is nagy szerepet játszott. A nyilvánossági jog elnyerésének a feltételei közé azonban - mindenekelőtt - a) az iskolavagyon (alaptőke) hosszú időre való biztosítása, b) a tanárok megfelelő fizetésének biztosítása, c) új tanárok választása, d) a tanári képesítések bizonyítása, e) az új tanszervezet bevezetése és végül f) a hiányzó taneszközök beszerzése tartozott. Ezeket a feltételeket - valóban - nehezen tudták algimnáziumaink és középtanodáink teljesíteni. Jellemzőként említhetjük tájunkról is, hogy nem egy visszaminősített kisgimnáziumunk még a kiegyezés után sem tudott „feltámadni", jeleként életképtelenségének. Egyébként is a rendelet végrehajtása annál több gondot jelentett az iskola vezetőinek és fenntartóinak, miután a rendelet szövegéből pl. Csurgón egyetlen példány sem állt rendelkezésre. De nemcsak e kisgimnáziumokban, hanem még a százados múltra visszatekintő pécsi főgimnáziumban is nagy gondot jelentett az érettségi vizsgálatokkat is életbeléptető Entwurf-nak a bevezetése, amely az anyanyelv mellett a német nyelvnek a tanítását kötelezően írta elő. A modern elveket hirdető Entwurf és a nyomában keletkezett értékes pedagógiai és didaktikai elvek, amelyek Sterne Ferdinándnak, a soproni kerület iskolafelügyelőjének a tollából és a
