Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

Bálint egészen biztosan helyi jobbágyaik közé tartoztak. Igen valószínű, hogy Várday Tamás jobbágyai is teljesítettek a várban kapuőri szolgálatot. A védelemről az említetteken kívül a két földesúr familiárisai, szolgái és végveszély esetén a várba menekült lakosság gondoskodott. A 'nagybajomi vár gyenge földesúri erősségnek számított, a török távoltartására nem volt alkalmas. De a célnak pillanatnyilag megfelelt: a török portyázok öldöklésétől emberéleteket mentett meg, s az ingóságok egy részét is megoltalmazta. A lakosságnak csupán idejében értesülnie kellett a közeledő veszélyről, s ez az esetek többségében sikerült is. A várak kapitányai kémhálózatot tartottak fenn, embereik, továbbá a falvak parasztjai értesítették őket a törökök mozgásáról, készülődéséről. A végbeli katonák pedig az ily módon szerzett értesüléseiket a hihetetlenül megduzzadó és egyre inkább magyar 'nyelvűvé váló levelezés útján adták tovább egymásnak. A török közeledésének hírére aztán a lakosság a legközelebbi várba menekült. Ez természetesen nem akadályozta meg a törököt abban, hogy a házakat felgyújtsa, a megtalált jószágot elhajtsa, az élelmiszert elvigye, és az elrejtőzni nem tudókat levágja vagy rabságba hurcolja. Nagybajomban pl. 1544-ben vára ellenére 33 fölégetett porta tanúskodott az előző évi török portyákról.

20 A pusztítás igen súlyos volt. A falu helyzetét tovább nehezítette, hogy 56 és fél portájából ráadásul tíz még pusztán állt. Feltehetően ez a nagymérvű pusztítás kényszerítette 1543-44 fordulóján Drági Ferencet és feleségét arra, hogy élelmet, szénát rekviráljon és pénzt csikarjon ki a másik földesúr, Várday Tamás jobbágyaitól.

21 Az akció-sorozatot Drági Ferenc emberei és jobbágyai hajtották végre. A prédálásban az említett két várnagyon és három kapuőrön kívül még legalább 9 jobbágy és szolga: Ács György, Bakos János, Balogh Fülöp, Gabir Mihály, Ispán Imre, Kozma Gál, Satos János, Simon János és egy Ivanics nevű személy vett részt. Először 1543 karácsonya táján Józan Márton és Szántó Máté istállóiból szállították el a szénát a nagybajomi várba. Ezt követően, 1544 első heteiben került sor a többi akcióra. A török támadásával meglazult közbiztonság Szabó Antal jobbágyot arra késztette, hogy szalonnáját és lisztjét a háztól távolabb levő kunyhójában rejtegesse. Mivel nem akarta, hogy kis készlete a prédálók kezébe kerüljön, házából a kerten át a kunyhóhoz igyekezett. Útközben támadtak rá Drági Ferenc emberei. Szabó Antal a futásban keresett menedéket, s bár megsebesítették, sikerült bemenekülnie házába, ahol üldözői végül elfogták és a várba hurcolták. A két várnagy ott vasraverette s addig kemény fogságban tartotta, míg 25 forintot ki 'nem csikartak tőle, és további 25 forint lefizetéséért jótállóit meg nem nevezte. Drági Ferenc erre a jótállókat, Molnár János jobbágyot és társait lefogatta, beszedette tőlük a 25 forintot és a kezességvállalás fejében még marháikat és ökreiket is elhajtotta. Közben Szabó Antal és Imre nevű testvére féltett kincsét: a szalonnát, a lisztet és a szénát is a várba hurcolták. Polhos Gergelyt Laki Miklós csűrjében fogták el, s csak 8 forint ellenében bocsájtották szabadon. Kalocsa Benedek ugyan a házát fegyveresen megtámadó Drági Ferenc és emberei elől elmenekült, szalonnája azonban a várba került. Odajutott Törő Miklós jobbágy szénája, s rövid fogságra Józan Márton is. A hatalmaskodás Várday Tamás nemesi kúriáját sem kímélte. Az egyik éjjel Bácsi Gergely és társai megrohanták s az ott levő familiárisokat: nemes