Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

elnyerni a szabad királyi városi rangot, s ezt is csak utolsóként Pannóniában: Győr, Sopron és Székesfehérvár után, így a hét dunántúli civitásból mindössze csak egyetlen esett a régiónk területére. Nem kevésbé jellemző viszont, hogy az ide 1785-ben Győrből áthelyezett királyi akadémiát (jogi főiskolát) a kantiánus filozófia tanításának mintegy megtorlásaképpen is 1802-ben visszahelyezték a Bécsből könnyebbén ellenőrizhető Győrbe. Dél-Dunántúlt érzékenyen érintette az Akadémia Győrbe való viszszahelyezése, miután bölcseleti és jogi fakultásain - 1793-ban - már 179 hallgatója tanult 9 professzor vezetésével. A visszahelyezésnél Győr 8 megye érdekeire hivatkozhatott, Pécs pedig mindössze csak 3-ra: Baranyára, Somogyra és Tolnára. Végül is Pécs nem tudta Győrrel szembeni pozícióját tartani, még annak árán sem, hogy csak a jogi kar. visszatartásán fáradozott, a bölcsészeti fakultást pedig átengedte volna Győrnek. Maga Somogy megye sem tudott mást tenni, minthogy követi utasításai közé sorolta az Akadémia Pécsre történő újbóli visszahelyezésének a sürgetését az országgyűlésen - mindhiába. Ezzel a régió a XX. századig egyetem nélkül maradt. Főiskola azonban működött a régióban. Pécsett püspöki szeminárium is tevékenykedett, sőt egyetemre és főiskolára előkészítő kétéves, az egyetemi bölcsészkarral egyenlő rangú filozófiai tanfolyam is. De hazai mezőgazdasági felsőoktatásunk egyik - a Nyugatot is megelőző - fellegvárát, a Festetics György által 1797-ben alapított keszthelyi Georgicont is említjük e tekintetben, amelyet alapítója - a XVIII. század végétől kibontakozni kezdő agrárkapitalizmus idején - elsősorban az uradalmi szakkáderek nevelésére és képzésére hozott tető alá. Az alapítás kezdő évtizedeiben még rangos munka folyt az intézmény falai között. Katedráján nem kisebb agrárszakemberek tanítottak, mint Kisszántói Pete Ferenc, Asbóth János, Bulla Károly, stb. Még az alapítónak is nagy tekintélyt szerzett az iskola: 1812-bén a göttingeni királyi akadémia tagjává választották. Művelődéstörténetünk nagy kárára a kezdeti évek európai rangú főiskolai munkája, amelyről már Richard Bright is tudott, a feudalizmus zárókövénél már visszahanyatlott. A szabadságharc idején a főiskola hallgatói is nemzetőri ruhába öltöztek, elhagyván a félszázesztendős Alma Matert, amely ebben az esztendőben - 51 év után - be is zárta átmenetileg a kapuit. Nyomdokain századunkban mezőgazdasági akadémia, illetve agráregyetem folytatta tovább tevékenységét hazai mezőgazdasági felsőoktatásunk szolgálatában. Az egyetem és a főiskola hiányra az is jellemző volt, hogy a gráci egyetemre - Johann Andritsch kutatásai szerint - 1586 és 1782 között 88 (Zalából 59, Somogyból 13 - közülük egyetlen kaposvári! - Baranyából 15, Tolnából mindössze csak 1) hallgató járt. De a tehetséges ifjak továbbképzési célból való régiónkívülre küldésére - ugyancsak Andritsch adatai szerint - az is jellemző volt, hogy a gráci egyetemen - ugyanabban a két században - 57 magyar tanított a különféle katedrákon. A XVIII. században - noha a régió közép- és felsőfokú intézményhálózata még a városi központokban is rendkívül hézagos volt - a fejlődés mégis kimutatható volt a középfokú oktatás terén. Ezekben az évtizedekben alapították régiónkban csaknem az összes középfokú iskolát. Ebben a században lépett a XVIII. századi, az otthon végzett házi magánoktatás helyébe a népiskolától elkülö'nülő nyilvános középiskola, amely már iskolai bizonyítványt is adott végzett tanulóinak.