Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám, a somogyi banderista Budán (1790)

5 krajtzáron', ha nyereséget nem várna, és így a' leg-szegényebb ember-is szerezhetne magának könyveket." ,,A' Társaság rendelne külön számtartót; külön ollyant a' ki a' ki-nyomtatott könyvek' el-adásáról gondoskodjon: választana Könyv-nyomtató műhelyt addig is, mig a' pénz lassan lassan annyira nevekedne, hogy maga a' Társaság Typographiát állíthatna-fel ; melly öt-hat esztenedő alatt annyit gyümöltsöznc, hogy még némelly Társaknak esztendőnként ajándék, és jutalom-is kerülne belőle. -" „Tudni való, hogy némellyek a' Grammatikán 's Dictionariumon (!) akarják kezdeni a' nyelv-mívelést, mások ismét azon, hogy minden új könyvet, már azt akárki irta légyen recenseáljanak. És ez magában mindenik jó. - De mind addig korán van, valamíg az itt le-írt Társaság fel-nem áll: mert egy-két Ember Grammaticájának Régulájit, Dictionáriumá'nak szavait 's szó-jelentéseit ezernyi ezeren-is lesznek, a' kik be-nem-veszik, ki gyűlölségből, ki maga külömböztetéséből: de ha egy jó lábra állíttatott Társaság, elébb öt-hat esztendeig tsak a' maga' Tagjai által dolgozik, és azt szakadatlanul folytatja tsupa könyv-írással 's fordításokkal - a Társak' munkájit, és tsupán tsak azokat esztendőben egyszer kétszer közönséges Gyűlésbe meg-vi'sgálja, az írásnak 's szóllásnak módjában úgy egygyet ért, hogy egygyik a' másiktól ne külömbözzön, azután lassan, lassan a' Társaságon kivül lévő magános Irókat-is észrevehetetlenül magához szívja, 's utóbb a' Hazától-is, arra, hogy ő valóságos Tudós Társaság legyen, 's a' maga valóságában fenn állhasson, engedelmet és koszorút nyer, akkor irhát osztán Grammatikát 's Dictionariumot, akkor ereszkedhetik-ki munkái'nak-is rostálására, akkor tsinálhat a' nyelv'nek ollyan állandó Törvényt, mellyhez tartsa magát idővel a' maradék-is. . ." A terv részletes kifejtése után 26 soros lelkesítő vers következik: „Magyar! most derűl-most hasad a Szabadság hajnala" kezdettel; „Hogy ha a magad' nyelvével jobban meg-ismérkedhetsz, A' Tudmoányban a' Franczczal 's Anglussal vetélkedhetsz" - befejezéssel. Horváth jól ismerte a hazai (akkori) irodalmi élet fonákságait: a könyvkiadás nehézségeit, a helyesírás feletti meddő vitákat, a személyeskedő recensiókat, egyes személyek túlzott szerepét. Tervezetében ezzel szemben a közösségi munkát szorgalmazza, mint egyetlen járható és mindenki számára elfogadható utat. Józan gondolkodására vall, hogy „tehetősebb Hazánk-fijai"-t önkéntes adózásra szólítja fel a kellő anyagi „Fundus" megteremtése érdekében. A kiadói, nyomdászi és könyvterjesztői haszon kiküszöbölésével akarja elérni, hogy „a leg-szegényebb ember-is szerezhessen magának könyveket." A maga korában feltűnően modern - inkább a XX., mint a XVIII. századba illő ! - tervet csak sajnálhatjuk, hogy nem sikerült a gyakorlatban megvalósítani. Éppúgy jámbor szándék maradt, mint Bessenyeié, kinek még 1781-ben készült Egy Magyar Társaság Iránt való Jámbor Szándék c. tervét Révai (Görög Demeter és Kerekes Sámuel segítségével) 800 példányban kinyomtatta s terjesztette az országgyűlés résztvevői között. A saját tervének megjelentetésére még nem került sor, de jelezzük, hogy az általa ajánlott akadémiai „Candidátusok" sorában a Széchenyi Ferencnél tartott „Lkterarius consossus" résztvevőinek neve egytől egyik szerepelt.

29 Az ifjú, lelkes Horváthé is, ki megéndemli, hogy számontartsuk buzgólkodását a Magyar Nyelvmivelő Társaság tervezésében. Tervezetét Holmi II. (Győr, 1793.) c. kötetének XXVIII. sz. darabja őrzi. En'nek teljes címe: Egy rövid tudósító