Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

A török meg-megújuló támadásai és állandó jelenléte az országban egyre inkább rádöbbentette a földesurakat arra, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten cselekedniök kell. A török portyázásai életüket kevésbé veszélyeztették. A földesurak egy része - pl. Várday Tamás - nem tartózkodott a török támadásnak kitett falujában, mert hivatali munkája vagy egyéb birtoka békésebb területekhez kötötte. Az otthon időző földesuraknak pedig a jobbágyoknál sokkal nagyobb lehetőségük volt a védekezésre és a menekülésre egyaránt. Igaz, Lengyel János testvérét, Boldizsárt az 1532. évi hadjárat során június végén a törökök Siklós közelében elfogták.

9 Ez azonban kivételes eset lehetett, Nagybajom környékén a földesurak élete egyelőre nem forgott komolyabb veszélyben. A török portyák alapvetően a jobbágyaiktól beszedhető jövedelmeiket fenyegették. A földesurakat ez sarkallta cselekvésre. Buda megszállása után két évvel Szolimán szultán ismét személyesen jött hadai élén Magyarországra, hogy a könnyűszerrel megkaparintott Buda stratégiai helyzetét újabb hódításokkal biztonságosabbá tegye. Űtját siker koronázta. 1543-ban a török többek között elfoglalta Siklós és Pécs üresen hagyott várát. Ezzel a hadjárattal a szultán megvetette másfélszázados dél-dunántúli uralmának alapjait. A tolnai várak megszállásával Somogy megyét már félkörben szorongatta a török. Az elfoglalt területet a török Pécs, Koppány, Szekszárd és Simontornya központokkal négy közigazgatási egységre, szandzsákra osztotta.

10 A négy szandzsákszékhely és a többi kisebb-nagyobb török erősség katonái állandó rettegésben tartották Somogy megye lakóit, akiket régi taktikájuknak megfelelően sorozatos portyázásokkal készítettek elő a meghódolásra. A török erősségekkel a somogyi oldalon magyar erősségek néztek farkasszemet. Ezt a két fő vonulatból álló végvárrendszert viszonylag sok, különféle rendű-rangú erődítmény alkotta. A rendszer gyors kiépítését az tette lehetővé, hogy a területen sok földesúri vár, kastély, továbbá kolostor és templom létezett. Ezek a középkori eredetű építmények jól hasznosíthatók voltak a törökök ellen. Természetesen nem eredeti mivoltukban, hanem némi erődítéssel. Ez még a középkori várakra is ráfért, hiszen akkoriban "nem a török elleni harc céljára építették őket. A Balaton és a Dráva között húzódó somogyi várrendszer a török hódítások következtében "egyre inkább ékként hasított bele a hódoltság területébe. Az első ék vonalán helyezkedett el Fonyód, Lak, Somogyvár, Korotna, Kapós, Sziget és Babócsa. Az ék csúcsát a védelmi vonal legerősebb vára, Sziget képezte. Az első védelmi ékkel Babócsánál találkozott a második ék. Ennek egyik oldala Babócsa, Berzence és Csurgó várakkal a Dráva vidékére ügyelt. Babócsától indulva az ék másik oldalán sorakozó Pácod, Segesd, Szenyér, Mesztegnyő, Marcali és Kéthely erősségek csaknem függőleges irányban a Balatonig terjedő védelmi vonalat képezték. Különböző mértékben, de alapvetően a két ék felsorolt várain nyugodott Somogy megye védelme, noha mind az ékek vonalán, mind azokon kívül egyéb erősségek is léteztek a megyében. (Lásd a 2. ábrát!) A somogyi várak természetesen szervesen illeszkedtek bele a török által meghódított terület szegélyén húzódó országos végvárrendszerbe, amely a megmaradt részeket védte. Hogy is mondja 1548-ban a kor vándorénekese, lantosa és krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén? Sziget, Babócsa, Kaposújvár, Korotna, Lak, Somogyvár, Tihany, Palota, Pápa, Győr, Gesztes, Komárom, Sempte,