Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám, a somogyi banderista Budán (1790)

zelről intézhesse. Füreden két háza is volt, s jórészt ott élte társasági életét a savanyú vízre utazó vendégek körében. Szántódon, „Remete-házá"-ban írta munkáit prózában, versben, dalban. Id. Ráday Gedeonhoz, Baróti Szabó Dávidhoz, Révaihoz, Kazinczyhoz küldött leveleinek jórészét Szántódon keltezte. Egyszerre élt a Balaton két szembenlévő partján, az akkori Zalában és Somogyban. Füreden megénekli a zalai bandérium menetét, s nemsokára ő maga a somogyiak bánderista ruháját ölti fel. Hogyan festett benne? Könnyen magunk előtt láthatjuk, ha az itt fekete-fehérben bemutatott somogyi lovas ruházatát képzeletben kiszínezzük az egykori szemléletes leírás nyomán. ,,A' Somogy Vármegyei nemes őr álló seregnél díszesebbet nem minden bokorban lehetett volna látni. A' leg nagyobb születésű és érdemű férfiak is kívántak annak tagjaivá lenni. Király szin veres kifüggőjü kalpagjukat magas kótsag toll, és gazdag arany vitéz kötés tette kellemetessé. Fekete apró bárány bőrrel prémzett világos zöld mentéjeket aranyos gombok, lántzolás és paszománt borították. Király szín veres dolmán formára vágott kamizoljok, és által kötött nadrágjok tündöklött a' sok aranytól. Piros sarkú arany boritásos, és aranyozott sarkantyús világos zöld tsizmájok nagyon emelte a' királyszin nadrágot és ló tsótárt. Karmazsin szinü szijjakon függő aranyozott kard volt bal tomporaikon. Széles arany paszománttal körül kerített fekete tarsolyoknak közepén egy bagoly állott barnás zöld hegyen, 's ki vont görbe kardot tartott szájában - lovaikat réz tsattos és bogláros fekete szíj szerszám, és széles arany paszománttal \s ezen kívül frantcia kék selyemből készült bojtal (!) körül kerített király szin veres csótár ékesítették."

2 ,, 1790-ben, még az év elején panaszkodnak, hogy a nagy uraknál a moly •eszi az ősi szép magyar ruhákat - írja a Magyar Kurír - most a magyar ruha az összes rendek viselete lett: meghódította a nőket is. Igazi állami üggyé lett." Az ifjú Horváth számára nagy megtiszteltetés volt a fényes-rangos somogyi bandériumban, még ,,all-hadnagy"-ként is lépkedni a 44 „őr álló Vitéz" között, Czindery Vince, Sárközy István, Spissits István és János és más megyei jelességek mellett. Talán a Hunnias, a Hunyadi Jánosról szóló költemény (Győr, 1787.) országos sikerének köszönhette a besorolást? 1790. június 6-án, Kaposváron „ezen deli ifjúság fegyverben való gyakorláshoz fogott. Ez a fegyverben való gyakorlás három napokig tartott, annakutánna június 13. napján útnak indult ez a' nemes sereg és Legyeitótban (!) harmad napig tartott vig mulatsága után, fel vett útját folytatta."

3 Lengyeltótiban a bandérium egyik „deli" kapitánya, Lengyeltóti Lengyel Antal látta vendégül a társaságot. Horváth versben örökíti meg ideérkezésüket: „Egy ebédkor Lengyel Tátiban" címen, „ad formán Virg. Nocte pluit tota redeunt spectacula mane." Ügy lett - lám fellegzett, 's nem lett eső még is, Kedvez ez inneplő Seregnek az ég is. Tisztára simítja kék boltozatjait, Mikor a' hajdani nyers Scithák fijait, Seregünknek egyik deli kapitányja, 'S együtt a' Somogyi Grátziák' Leánya, Akarják zöld árnyék alatt vendégelni, 'S régi szokás szerént sátorba hüsselni; Meg-adta Topponár a' Fölöstökömöt Most Tóti ebédet ád 's tánezos örömöt;