Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

Porta Pauper Déserta Combusta Együtt Korotna Korotnai János Lengyel János fiai Lencsen Imrefi Péter Lók Lengyel János fiai Nagybajom Várday Tamás Ipoltfi János Bucsányi László (Az X értékére lásd az előző zárójeles megjegyzést!) A középkorból jól ismert földesurakat a birtokukban levő porták alapján így rangsorolhatjuk: 7 7 — — 14 7 I — — 8 I — — 8 9 I — — 5 6 9 — 3 7 i9 3 3 4 4 M I X 5 7-X 13 Balogd Kak Korotna Lencsen Lók Nagybajom Együtt Várday Tamás 19 — — — — 19 38 Ipoltfi János 9 — — — — 14 23 Bucsányi László 3 — — — — 13 16 Korotnai János — I 14 — — — M Lengyel János fiai — — 8 — 6 — M Imrefi Péter — — — 9 — — 9 Faj szi János — 4 — — — — 4 A kapott értékrend még a középkor végi állapotokat tükrözi. A rangsor élén a nagy múltra visszatekintő Frank-atyafiság tagjai állnak.

7 (Lásd az I. táblázatot!) A régi rend egyelőre még változatlan. A középkori földesurak kihasználták a Mohács és nyomában a kettős királyválasztás kínálta lehetőségeket. Mégpedig oly ügyesen, hogy ki tudja hány pálfordulás során sem égették meg magukat. Várday Tamás testvére, Pál, 1526 végén esztergomi érsek lett. Eleinte Szapoiyai János embere volt, később Ferdinánd pártjára állt és helytartója lett. Várday Tamás útja hasonlóképpen alakult érsek testvéréhez. 15 30-ban János király vette védelmébe feleségével és sógornőjével együtt, és Somogy megye főispánját, Báthori Györgyöt bízta meg, hogy birtokjogaikat megvédje. Várday Tamás később Ferdinánd szolgálatába állt és hivatali embere, személynöke lett. Korotnai János viszont már 1527-ben Ferdinánd királytól kapott adományt.

8 A földesurak helyzetét kétségtelenül János király halála tette egyértelművé.