Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Benda Gyula: A Somogy megyei adózók termése 1816-ban

adva, az eredmény viszont azt mutatja, hogy a felvétel nem következetes: az átlag 4,18. (Ez a megyei gyakorlat szerint egy holdon 1,39 p. m.). De az átlagérték három szintből adódik: 5 esetben 43-75-szörös maghozam, 3 esetben 10 és 20 közötti, 21 esetben 5 és 2 közötti. Mindez erősen bizonytalanná teszi a szigeti járás egyébként is hiányos kimutatását a kukoricára vonatkozóan. Az általunk tehát 300-400 ezer mérőre tett őszi gabonatermés, a 100 ezer mérőre becsült tavaszi gabona és 100 ezer mérő kukorica, együttesen mekkora részét teheti ki a megye termésének? Erre csak igen közvetetten kíséreljük meg a választ. A megye nem nemes lakosságát 1816 körül 170 ezerre tehetjük.

39 Schwartner Márton egy emberre 5 p. m. gabonát számított (kukorica nélkül)

40 akkor a nem-nemes népesség fogyasztása 850 ezer mérő lenne. Ennek durván felét biztosította a termésösszeírásban szereplő bevetett terület. Nyilvánvaló, hogy a nagybirtokon cselédként alkalmazott, nemesi és zsellérfalvakban élő népesség csak töredékét tehette ki Somogy megye népességének, tehát a parasztságnak élelme megtermeléséhez nagyobb kiterjedésű szántóterületre volt szüksége. Ha viszont megnézzük, hogy mennyi gabona esik egy főre az általunk számított átlagértékből, akkor 2,5 pozsonyi mérő őszi (340-420000 mérő) és 3/4 mérő tavaszi, 3/4 mérő kukorica jutna. Ebből azonban le kell számítani a vetőmagot, s akkor jóval alacsonyabb mennyiséget kapunk. A községi népességet, és a kimutatott kenyérszükségletet összevetve, közelebb juthatunk annak meghatározásához, hogy mennyit számolhattak egy emberre őszi gabonából. Ehhez meg kell találni a megbízható községi népességi adatokat. * Az összeírások rövid jellemzése és még vázlatosabb elemzése nem oldotta meg sem a forráskritikával, sem pedig az elemzéssel kapcsolatos problémákat. Reméljük azonban, hogy célját - annak bizonyítását, hogy fontos és érdekes forrásról van szó - elérte.