Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

1526 őszén a kettős királyválasztás - az urak egyik csoportja Szapoiyai Jánost, a másik pedig Habsburg Ferdinándot választotta királlyá - a nevető harmadiknak, a töröknek kedvezett. A szultán Szapoiyai János támogatása ürügyén beavatkozott a két király harcába. 1529-ben és 1532-ben hadjáratot indított Bécs ellen, majd Szapoiyai János halála után, 1541-ben elfoglalta Budát. A Habsburgok 1545-ben fegyverszünetet, majd 1547-ben békét kötöttek a törökkel. Az ország három részre: a királyi Magyarországra, a töröknek adózó önálló Erdélyre és a töröknek behódolt területre szakadt. Lehetséges, hogy Somogy megye már 1526-ban, közvetlenül a mohácsi csatavesztés után megismerte a török pusztító természetét.

2 Amikor a Buda felé előnyomuló szultán portyázói a megfélemlítés szándékával végigdúlták és felégették az útjukba eső megyéket, valószínűleg Somogy megyének is jutott belőlük. A mohácsi csatavesztés jelentőségét az ország többi részéhez hasonlóan, Nagybajomban is alig fogták fel, pedig a falut érzelmileg érintette a csata, mivel feltehető, hogy földesurának fia, Kálmán Lőrinc a király kíséretében ott lelte halálát.

3 A török 1532-bén Kőszegnél megtorpanó hadjárata már komolyabb pusztítást okozott a megyének. A szultáni sereg ugyanis a Dráva vonalát követve vonult keresztül Somogy déli részén és élelmét a környék lakosságától zsákmányolta/' Rablás közben Nagybajom környékére is eljuthattak. Az alig két évvel későbbi portális adóösszeírásban szereplő felégetett porták ugyanis minden bizonnyal a török erőszaknak estek áldozatul. Az árulkodó adóösszeírás 1534-ben készült. Ez a Somogy megyéről fennmaradt legkorábbi adólajstrom számbavette a lakott településeket, feljegyezte azok birtokosait és összeírta az egyes földesurak kezén levő portákat. A porta a jobbágyadózás egysége volt. A középkorban és még a 16. században is a portának az egész jobbágytelek feledt meg, függetlenül attól, hogy hány család élt rajta. Az állami adózás, amikor a jobbágy földesúri adózásának egységét, a telket vette alapul, tekintettel volt az azon élő jobbágy vagyoni helyzetére is. A 16. század elején a portális adózás szempontjából az számított portás jobbágynak, aki legalább három forint értékű vagyonnal rendelkezett. A század derekán ezt a vagyoni minimumot hat forintra emelték fel. Az ennyivel rendelkező jobbmódú telkes jobbágyok fizették a porta, azaz az egész jobbágytelek után kivetett adót, melynek váltakozó összegét az egyes or&zágyűlésok állapították meg.

5 A portális adóösszeírás ezért mindenkor elsősorban az adózó portákat vette számba. A 16. századi adólajstromok azonban az elmaradhatatlan adózó portákon kívül időnként összeírták a szegény (pauper) portákat, vagyis a kellő vagyoni alappal nem rendelkező szegény jobbágyok portáit, továbbá a puszta (déserta) és a fölégetett (combusta) portákat. Ily módon a portális összeírások a települések paraszttársadalmának felső és középső rétegére terjedtek ki, míg a zsellérekről, a földesúr szolgálatában álló cselédekről, szolgákról szót sem ejtettek. Hasonlóképpen arról is hallgattak, hogy a vidékenként változó 'nagyságú, egész jobbágytelket megtestesítő porta voltaképpen mekkora területet jelent, és hogy egy portán hány jobbágycsalád él. Ezen hiányosságok ellenére a 16. századi portális összeírások adatai alkalmasak arra, hogy az egyes települések viszonylagos gazdasági erejéről, helyzetéről és birtokmegoszlásáról tájékoztassanak. Somogy megye 1534. évi lajstroma is alapvetően erre ad lehetőséget.