Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bánkúti Imre: Iratok Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április)

utómat, vagyis hogy ha Visa Uram hozott volna ordercket Bécsbűi az commcndansokra (melyeket kezemhez kőllcne eő kegyelmének hozni, vagyis küldeni), hogy szabadon bocsássanak minden fele utozásimban, vagy Komáromnál, vagy Esztergámnál áttal mehetnék az Dunán cum summa commoditate, hirt nem bocsátván de loco concursus, csak in genere, hogy az Méltóságos Fejedelemhez megyek, az hol találom. Elküldöttem ugyan Fejérvárra is explorálnom, hol mehetnék Kalocsa fele is által commode az Dunán, de azonban tegnap érkezek bizonyos hirem, hogy az budai ráczak kiütvén Zámbeket

2 porrá tették s még az gyereküket is kardra hanták, kin igen megrémült Fejirvár s Veszprim tája, az vitézlő rend, ugy az föld népének job része föltakarodván Soprony fele, ki pedig Szigetvár fele, nincs az ki eleikben állhasson. Többet is elkövetnek e' félét, ha idején nem obvialunk, az hitetlen kutyák gratiát kértének, s azonban minden hostilitast elkövetnek, az álhatatlan nemzetcség, nem hihetni néki. Vagyon Sopronnál könyen 20 ezer ember, annyi ott nem kívántatik, két három ezer onnét commenderoztathatnek Tata, Fejirvár fele, had compesoaltatnának. Elvárom mindezekrűil Kegyelmed bölcs itilctit s dispositioját, melyet vévén, én e' jüvő héten mingyárt indulhatok, ugy hogy pro Dominica Judica, az az nona mardi, s előbb is tatám Vácon lehetek, s azomban akkorra az Méltóságos Fejedelem is tudositatván, rea érkezhetik. Nem is halaszthatnám továfa utómat, mivel nagycsötörtökre az olajszentölésre haza köl sietnem, az kit el nem mulathatok. Viza Uram had sietne hozzám, vélem együtt járhatna, vagyis ha orderei vannak az commcndansokra, mely mellet kőzelithetnem utamot, gyűne élőmben s várna az traicctusnál, mely ha lehetcséges-c? megtanulnom Kegyelmed válaszábul, melyet midőn avide várok, kívánom szibűl találja levelem Kegyelmedet szerencsés órában. Maradván Kegyelmed mindenkor igaz jo akaró szolgája atyja Szécsény Pál kalocsai érsek m. p. Simeg 20 februarii 1704. P. S. Bizonyos két rabnak supplicatioját includaltam Kegyelmednek, kérem szeretettel, vagy hitükön, vagy rabokon lehessen szabadulásuk. Azomban azt is ákarám Kegyelmednek tuttára adnom, hogy ha az kálvinistaság ezen a földön nem compcscáltatik, az kik máris ante tempus tcmplomokot visszafoglalnak, papokat kiűznek, vagdalnak, vernek; ezennel nagy lárma s veszedelem leszen belőle, az pápistaság ezt nem szenvedi, abstraháltatnak az haza szabatcsága keresésétűi s egymásra támadván, ülik s vágják egymást, melyet meghallván az ellenség, örült. Semmi dolgunkban elő nem megyünk, ezt mind egy két ember cselcgszi ezen a földön. Pápai Csernél János-e vagy István, s ugyanott lakozó Bogács Ferenc, az ki mind az kettő régen mcgérdemlette az tüzet, mint a* féle notórius sodomiták.' Azt az Csernelt magához kő'llene Kegyelmednek citálni s tartaná ott, ne tenne itt tumultust, azonnal az többi csendesednének, Pápán is vissza akarják venni az templomot, ki miat nagy lárma lészen. (Külső címzés hiányzik.) r. Célzás arra, hogy az udvar Bécsből elengedte Bercsényi feleségét. 2. Zsámbék, Budától nyugatra. 63. Sopronnyék, 1704. február 21. Sándor István Károlyi Sándornak: a rácok ellen akar harcolni, mivel itt a tisztekkel nem tud kijönni. (Egykorú tartalmi kivonat. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Extractus Literarum.) Sándor István 21. Nekrül

1 irja a tisztekkel való nem egyezhetését. Hanem inkáb a ráczokra kéredzik, nem akar továb vélek mocskolódni, nem akarván tüle dependeálni. I. Sopronnyék, ma: Neckenmarkt Ausztriában.