Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez
356. Mályusz E., Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 22-25., Kitmorowitz L. B., A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. Tanulmányok Budapest Múltjából XVI. (1964). 35-. Glaser L., Dunántúl középkori úthálózata. Századok LXIII-LXIV. (1929-1930) 138-167, 257-285. (A továbbiakban: Glaser, 1929.) No. 131-132. Legkorábbi említését (1196) nem ismeri. 358. Glaser, 1929. No. 133. 559. Glaser, 1929. No. J55. 360. Csánki, 1894. 576. Az elkülönítés nehézségei, a meghatározás elméleti problémái: Bácskai V., Magyar mezővárosok a XV. században. Ért. a tört. tudományok köréből 37. Bp. 1965. 18-19. Atádot városnak tekinti: Kubinyi A., Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 3. Szerk. Kanyar J. Kaposvár 1972. 34. 361. Jankovich, 1974. Az őskori lelőhelyek kivétel nélkül ilyenek. 362. Az előbbit 1348-ban említik először, az utóbbi kettő helyen Árpád-kori kerámiát találtam. Ide sorolom azokat a településeket is, melyeket a pápai tizedjegyzék említ először. 363. A legfontosabb adatokat említi Ortvay T., Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig. II. Bp. 1882. 155., de a Nyárvizét nem tudja lokalizálni. 364. Lásd a 145. sz. jegyzetet. 365. Csánki, 1894. 612.: 1378: Hydhley, 1495: Hydelew. 366. 1542-43-ban fordul elő a dica-jegyzékekben. 367. 1554-ben és 1571-ben említik. (Káldy-Nagy, i960. 913.) 368. Con. Babócsa tartozékai. 369. Iklad, Kohány, Baratin 1945-ben pusztult el, Pácodot 1958-ban hagyta el utolsó lakosa, Aranyoson, Fülccsen már csak pár család él, a községek közül pedig Bakháza és Rinyaújnép lakossága fogy a legszembetűnőbben. 3-70. Maksay F., A magyar falu középkori településrendje. Bp. 1971. 92., Müller R., A középkori településhálózat kutatásának problémái. - A településtörténeti kutatás módszerei. Vitaanyag. Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság Településtörténeti Szakbizottsága által 1973. december n-r2-én rendezett tudományos ülésszakának vitaindító előadásai. Veszprém, 1973. Rotaprint. 64. 371. 12311-ben a Tibold nemzetség babócsai uradalmának tartozéka, Geyche alakban szerepel. (HO VIII. 27.) 1398-ban került a Marczaliak kezére. (Zs. I. 5302.) 1495-ben a Báthoriaké, mindvégig Babócsa tartozékaként. (Dl 20 306.) 1536-ban 5, 1545-ben 10 portáját írták össze. (Csarnafalvával, illetve Péterhidával együtt.) 1548-1552 között két Décse is szerepel az összeírásokban, 16-18 portával. 1557-ben puszta, többé nem hallunk róla. (Con.) 372. 1495 : Charnafalwa. (Csánki, 1894. 596.) 373. Csánki nem ismeri. 1399: Zs. I. 918.; 1554: Velics-Kammerer II. 154. 374. Határjárása szerepel a kaposvári levéltár metalcscinek jegyzékében, az okmány azonban elveszett. 3-5. 1454: Fel Reth. (Csánki, 1894. 604.) 376. 1396—1488: Kwnfalw, Kwnfalwa. (Csánki, 1894. 623.) 377. Esterházy Pál, nádor: Mars Hungaricus. 1664. OL 11 895-11 897. Filmtár 1120. cím. 4752. d. 378. Jankovich, 1974. 25, 102. 379. Jankovich, 1974. 23. 380. Jankovich, 1974. 24, és fentebb Babócsánál. 381. Jankovich, 1974. 23. 382. Jankovich, 1974. 30. 383. Esterházy Pál, nádor: Mars Hungaricus. 1664. OL 11 895-11 897. Filmtár 11.20. cím. 4752. d. 384. Jankovich, 1974. 47. 385. SFN 224/218. Régészeti Füzetek 18. (1965) 68. Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Adattára 851. 3S6. SFN 224'303; A 18. szd. végén: Várdomb. OSZK Ta 3306, 5209, továbbá lásd Babócsát az ún ,,53-as domb"-ot. 387. SFN 217/193, 195. A II. katonai felmérés idején: Posta-berki malom. (Sec. 62. C. XXV.) 388. Németh B., Szigetvár története. Pécs, 1903. 500. Korpádot a Rinya és a Lábod patakok összefolyásához helyezi, ez nyilvánvaló tévedés. 1594-ben és j66i-ben keltek át Zrínyi csapatai Korpádnál, mindkét esetben északról haladva Babócsa felé. }«9. OL P. 623. IV. 30. B.