Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában
ton és köpenyen, elöl és hátul a középen húzott függőleges irányban" kellett feltüntetni. 1 ' 9 A hadifoglyok ruházkodása megyeszerte lehangoló képet mutatott. A Somogy megyei Gazdasági Munkabizottsághoz tömegével érkeztek a ruhát és cipőt sürgető beadványok. A Magyar Kegyestanítórend göllei gazdaságában 1916. március 7-én jelentették, hogy a hadifoglyok ruházata, de legfőképpen a lábbelijük olyan hiányos, hogy a meghűlésből eredő betegségek napról-napra gyakoribbak. Miként ők írták, „az 59 hadifogoly közül naponként 6-8 beteg van, s több olyan, akiket a lábbeli hiányában mezítelen lábbal a gazdasági munkáknál alkalmazni nem lehet". 1 '' 0 Hasonló állapotokról számolt be a Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár Részvénytársaság is, amely szerint a hadifoglyok „már olyan rongyos ruházatban jöttek hozzánk, hogy abban a téli hónapokban nem dolgozhatnak . . ." m Jónéhány helységből jelezték még, hogy a hiányos öltözet miatt a hadifoglyok nem tudnak kellőképpen dolgozni, mert fáznak. A kaposvári cukorgyárban is hasonló problémák mutatkoztak, többször jelentették a központnak, hogy a ruházati cikkek beszerzése milyen nehézségeket okoz és amit sikerül megvásárolniuk, az többnyire gyenge minőségű, emiatt a kopás, illetve az elhasználódás igen rövid idő alatt bekövetkezik. A fogolytáborok parancsnokai többnyire elzárkóztak a ruházati költség megtérítésétől, azt rendszerint a munkaadókra hárították. A központnak küldött panaszbeadványok egyikéből megtudtuk, hogy 1916 őszén a ruházati cikkek sürgetésére Kenyérmezőről még válasz sem érkezett, a dunaszerdahelyi fogolytáborból felsőruhát és cipőt részben küldtek, de fehérneműt szinte semmit, az ostffyasszonyfai táborból ugyan jelezték a ruhaszállítmány elküldését, de az a cukorgyárba nem érkezett meg. így nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyébként is elégedetlen foglyok zúgolódtak, miként Kladnigg írta, „mezítláb nem tartoznak a foglyok dolgozni és ennek folytán állandóan nagy számú fogoly munka nélkül tölti az időt". 1 '' 2 Arvay répafelügyelő 1917 januárjában több fogolytábort meglátogatott és a hadifoglyok részére sikerült annyi ruhát szereznie, „amennyivel a pillanatnyi szükséglet fedezve lett". 143 Kladnigg azonban ezt a módszert költségesnek tartotta, mivel sok esetben csak a hadifogolytábor-parancsnokok megvesztegetése révén jutottak ruhához, így az emelte a kiadást. A hadifoglyok ruházata tehát egyre inkább a munkaadókra hárult, akik ezirányú kötelezettségeiknek kényszeredetten és csak részben tettek eleget. Természetesen a hadifoglyok is igyekeztek magukon segíteni, így többek között a kaposvári cukorgyárban is, ahol cukorzsákokat loptak és azokból nadrágokat készítettek. Hogy a gyárvezetés a fentiekre hogyan reagált, azt a központnak küldött egyik jelentésből idézhetjük. „Mi a dolgot a mai viszonyok között nem találjuk olyan súlyos vétségnek, amennyiben a foglyok ezt az óriási kézimunkát nem mulatságból, hanem valószínűleg azért teszik, mert a nadrágra szükségük van és azt hisszük, hogy még mindig olcsóbban jövünk ki, hogy ha az olcsóbb zsákokból készítik a nagrágokat, mintha új alsóneműt kellene beszereznünk." 14 ' 1 A hadifogoly-táborok és a munkaadók közötti vita nem javított a helyzeten, Kladnigg még az 1918 szeptemberében érkező hadifoglyoknál is sérelmezte, hogy „a 97 hadifogoly közül 67 embernek nem volt alsónadrágja". 1 ' 10 A félig mezítelenül érkező hadifoglyok nem akartak dolgozni, rendszerint arra hivatkozva, hogy a hadifogoly-szabályzat értelmében a ruházat nekik megjár. így a munkamorál egyre rosszabb lett közöttük, ami természetesen - a termelést erősen befolyásolta.
