Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Szili Ferenc: Hadifoglyok az I. világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és béruradalmában

lyukét. A katonai behívásokkal párhuzamosan a hadifogoly munka jelentősége egyre fokozódott és 1916-tól a cukorgyárban már az ő munkájuk határozta meg a termelés mennyiségét és minőségét. Kizárólagos pontossággal nem tudtuk megállapítani azt, hogy az első hadifogoly csoport mikor érkezett a gyárba, ugyanis a bérfizetési lajstrom 1915. szeptember 27-től ad csak bizonyos tájékoztatást, amit minden bizonnyal később állítottak össze, hiszen a bejegyzett 197 hadifogoly közül ekkor már csupán 147 dolgozott ténylegesen a gyárban. Következésképpen joggal feltételezhető, hogy az első hadifogoly csoport étkezése néhány héttel ezt megelőzte, és időközben közülük már többen el is távoztak. Kladnigg Alajos 1915. július 19-i jelentéséből tudjuk, hogy ekkor még hadifogoly munkásokat nem alkalmaztak, mert miként ő írta, „hiába kérnék orosz hadifoglyokat, mert csak gazdaságoknak adnak ki"/"

s A hadifogoly-szerzésnek kétféle lehetőségét látta. Részint sürgette a központot, hogy a Hadügyminisztériumban mindenféleképpen kíséreljék meg a hadifoglyok kiutalását, másrészt javasolta, hogy a bérlettől vegyenek át 200 hadifoglyot a gyár részére. A Cukorgyárosok Országos Egyesülete a második lehetőséget szorgalmazta/'" Azzal biztatta az igazgatót, hogy októberben, amikor ténylegesen szüksége lesz munkaerőre, a mezőgazdaságban felszabaduló nagyobb számú hadifogoly-csoportot kaphat. Sőt a bérletnél lévő 760 fogoly egyrészét már az aratás befejeztével megszerezhetné. Az átutalást könnyen megoldhatnák, mivel a foglyokat a saját vállalatához tartozó cukorgyárnak engednék át, ami nem lenne jogszabály ellenes. A javaslatnak megfelelően Kladnigg a bérlethez fordult, s a cukorszállításhoz és egyéb előkészületi munkához 20, a kampány idejére pedig 200 hadifoglyot kért. A bérlet közölte, hogy az aratási munkák befejeztével a kért 20 foglyot a gyár rendelkezésére bocsátja, az utóbbi kérésnek azonban nem tud eleget tenni, mivel az őszi répaszedésnél minden emberére szüksége van. A központ ezután javasolta: a Pozsonyi Katonai Parancsnokságnál kell kérelmeznie a szükséges hadifogoly-létszámot, egyúttal jelezte, hogy a nagyszombati gyár és más cukorgyárak kérelmeikre már biztató választ kaptak. Ugyanakkor arra is felhívta az igazgató figyelmét, hogy a kérelemben feltétlenül hivatkozzon a cukorrépa-betakarítás nemzetgazdasági jelentőségére és általában a mezőgazdasági munka jellegét hangsúlyozza, „mert tisztán ipari munkára foglyot mint tudják a katonai hatóság most nem engedélyezett. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy szeptember végére elég fogoly szabadul fel a gazdaságokban és a kérelmezett foglyokat meg is kaphatják".

50 Az igazgató Pozsonyból a 300 hadifogoly igénylésére nemleges választ kapott, így a Honvédelmi Minisztériumnál kísérletezett, de egyúttal a központot is kérte, hogy a budapesti Állami Munkásközvetítő Hivataltól szeptember végére 400 munkást biztosítson: lakatosokat, kovácsokat, asztalosokat, bognárokat, bádogosokat és lehetőség szerint már a cukorgyári munkában jártas embereket/

L A munkásközvetítő intézet nem teljesítette a kérést, s erről egy bizonyítványt adott. Kladnigg a bizonyítvány birtokában 1915. augusztus 21-én ismét a központ segítségét kérte, hangsúlyozva, hogy lehetőleg minél több olyan foglyot adjanak számára, „akik a polgári életben cukorgyári munkások, azon kívül kérik a lakatosokat, kőműveseket és kazánfűtőket".

0- A szeptember 6-án érkezett válaszból megtudtuk, hogy a központ Körmendi cégvezetőt Pozsonyba küldte, s sikerült neki Vas megyéből 50, a milowitzi fogolytáborból pedig 160 hadifoglyot kiutaltatnia. A további kilátások azonban nem elég reménytkeltőek - miként azt a központból írták mert Pozsonyban, Bécsben és a Hadügyminisztériumban is azt hangsúlyozták,