Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Takács Éva: Az osztatlan tulajdonban lévő paraszti erdőbirtokok igazgatása az állami felügyelettől az állami kezelésig

szeti igazgatás szervei - legalábbis a tájékozódás szintjén - a magánbirtokosok erdeiről is megfelelő adatokkal rendelkeztek. Az erdők állami felügyeletének és a későbbiek során az erdőgazdálko­dás irányításának is mindvégig fontos eszköze volt a rendszeresen és folyama­tosan vezetett nyilvántartási törzskönyv és a gazdasági üzemtervek sorozata. A szakszerű erdőgazdálkodás személyi feltételei A törvényben előírt és az üzemtervekben lefektetett állami ellenőrzés mellett folytatott gazdálkodás megvalósításának feltételeit az biztosította, hogy a törvény kötelezően előírta a birtokosok számára a szakértő erdőtiszt és megfe­lelő számú erdőőri személyzet alkalmazását. 18 Az erdőőri szervezet Az erdők védelme és az erdőtisztek munkájának megsegítése végett az erdőbirtokosok kötelesek voltak a törvényben előírt szakképzettséggel és eskü­tételi bizonyítvánnyal rendelkező erdőőröket tartani. Az erdőőri szervezetet még az első erdőtörvény hívta életre, elsősorban az erdővédelem érdekeit szem előtt tartva. Mint ahogyan az erdőtisztek eseté­ben, az erdőőri szervezet kiépítésénél is lehetővé tette a törvény, hogy a kisebb birtokosok egymással szövetkezve közös erdőőrt alkalmazzanak. 19 Az erdőőri állomások megszervezésére 1890-ben a miniszter rendeletben hívta fel az erdészeti hatóságok figyelmét. Somogy megyében azonban a rende­let végrehajtása határozott elutasításra talált. Az erdészeti bizottság - annak ellenére, hogy a pécsi kerületi erdőfelügyelő több alkalommal is kifogásolta, hogy a birtokosok erdőőröket gyakran egyáltalán nem alkalmaznak, illetve az alkal­mazott őrök nem rendelkeznek a törvényben előírt szakképesítéssel - „a kir. erdőfelügyelőség javaslatának mellőzésével" a földművelésügyi miniszterhez for­dult, hogy a birtokosokat az „elviselhetetlen kötelezettségek alól felmenteni ke­gyeskedjék." Kérelmük indoklására felhozták a nagyfokú anyagi megterhelést, azt, hogy az erdőőrök a nagy kiterjedés folytán úgy sem tudnák bejárni körze­tüket és emiatt a mező és erdő közvetlen őrizetével megbízott csőszök semmi esetre sem volnának nélkülözhetők, másrészt hivatkoztak arra, hogy 1889-ben az erdészeti albizottság határozata értelmében megszervezték az ún. „erdőgaz­dák" 20 foglalkoztatását, mely szervezetet éppen „az erdőkezelési munkálatok si­keres végrehajtása és az erdőcsőszök ellenőrzése céljából" hívták életre. A to­vábbiakban pedig az erdészeti albizottság határozata kategorikusan leszögezte: „. . . másfelől nézetünk szerint helyi viszonyainkat figyelembe véve, szakértő erdőőrök alkalmazására semmi szükség sincs, s a biztosítani kívánt közgazdasá­gi érdekek úgy az erdőbirtokosok érdekei a jelen kerülmények között is kellően meg van óva. Ugyanis a vármegye jelenleg három erdőgondnoksággal rendelke­zik, mely kir. erdőgondnoki állások szervezése is már oly célból történt, hogy ennek folytán az erdő törvény 37. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés vég­rehajtása szorgalmaztatni nem fog". 21 A bizottság kérelmét a földművelésügyi miniszter nem találta indokolt­nak és visszautasította, egyben felhívta a bizottságot, hogy a megyében haladék­talanul szervezzenek meg legalább nyolc erdőőri állást. 22

Next

/
Thumbnails
Contents