Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez

időről-időre visszatérhettek, mert még a 17-18. század fordulóján is lakott helyvolt.

1

'

9 Valószínűleg ennek tudható be, hogy emléke a mai napig fennmaradt.

3

'

10 A Babócsára vezető földúton, kb. 1 km-re Rinyaújnéptől délre, a földút és a Rinya közötti szántóföldön, mely egyben a folyó árterébe benyúló félsziget is, itt tudja a helyi hagyomány a régi Könyökcd települést. Sok tégla- és paticstörmelék látható a felszínen, és középkori edénytöredékek találhatók.

3

''

1 b) Sztank 1231-ben Ztang néven a Tibold nemzetség lábodi uradalmának tartozéka.

342 Legközelebb 1417-ben tűnik föl ismét, Ezthank alakban.

343 1438-ban Hahóti Boldizsár birtoka, aki Herántfalvai Jánosnak zálogosítja el.

344 1449-ben Pácodi Cursa András, Babócsa várnagya ellen tesz panaszt Hahóti Boldizsár, miszerint ő - bár birtokait tőle visszaváltotta - mégis kizárta azokból, a jobbágyokat, zsarolja stb. A sokáig húzódó perről több oklevél is fennmaradt,

3

'''' végső kimenetelét azonban nem tudjuk. 1508-ban Eztang néven Bodogazzonfalva-i Thompa László özvegye, Katalin kezén találjuk.

340 1510-ben ismét a Hahótiak birtoka, és Márton pácodi plébános veszi zálogba. Ekkor lzthank alakban íriák.

34

' 1515-ben Stank prediumot említ a somogyi konvent oklevele.

3

'

10 1551-ben a Hahótiak kapnak rá királyi megerősítést/

149 Többé nem fordul elő a forrásokban a neve, sem a magyar, sem a török összeírásokban nem lelhető fel. Emléke ellenben megmaradt Bakházán és Rinyaújnépen egyaránt, a 18. században még a településre is emlékeztek,

3

"

0 ma már csak eltorzult helynevek jelzik környékét. A Rinyaújnépről Bakházára vezető földút mellett, Bakházától kb. 1,5 km-re délre a Rinya ártere egy hatalmas öblöt képez, melynek meredek partja közvetlenül az út mellett szakad le. Az öböl északi, illetve déli partja viszont enyhe lejtésű, és mélyen lenyúlik az ártérbe. Az öböl környékén, különösen szélső, alacsony csücskein, de az út keleti oldalán is középkori jellegű cseréptöredékek gyűjthetők. Ide lokalizálhatjuk a középkori Sztank possessiót. * * * Adatgyűjteményünkből összefoglalóan néhány általános tanulságot levonhatunk. Az első az, hogy az őskorhoz hasonlóan,

352 a kora Árpád-korból is rendkívül kevés adattal rendelkezünk a területre vonatkozóan. A Rinya-völgy két legjelentősebb helysége, Atád és Babócsa az első, mely megjelenik a forrásokban, mindkettő a 12. század legvégén. A korai Árpád-kor birtoklástörténetére tehát csak feltételezhetünk. Atád és a déli részek: Barcs, Belcsa, Aranyos a segesdi királynéi uradalom tartozéka volt a 14. században. Aranyos a 12. század végén még biztosan nem létezett, mert Szulok határjárásában csak Rigócot említik.

353 Ugyanez a határjárás királyi jobbágyok birtokairól beszél a Barccsal határos vidéken.

3

''

1 A terület nagy részeire vonatkozóan azonban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy minden bizonnyal korábbi állapotokat tükröz az az 1231-ben kelt oklevél, mely szerint a Rinya-vidék, az előbb említett helységeket kivéve, teljes egészében a Tibold nemzetség birtoka volt. Ez az első felsorolása a környező falvaknak, melyek két, már akkor is jelentősebb központhoz: Babócsához és Lábodhoz tartoztak. Az előbbihez Péterhidát, Komlósdot, Szedereget, Décsét sorolták a környékről, de még számos Dráva-parti helység, sőt Kaszó is ide tartozott. Lábod volt a központja Könyöked, Űjnép, Németiszeg, Pácod, Tivadar,