Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Takács Éva: Az osztatlan tulajdonban lévő paraszti erdőbirtokok igazgatása az állami felügyelettől az állami kezelésig

A magántulajdon szentségét oly nagyon tisztelő törvényhozás csak később döbbent rá arra, milyen súlyos következményeket vont maga után, hogy a magánkézben levő erdők gazdálkodását ekkor nem szabályozták. A különösen a század végén, majd pedig az 1910-es évek háborús időszakának erdőirtásai késztették arra a kormányzatot, hogy 1918. augusztus i-től egészen az 1935. évi új erdőtörvény megjelenéséig érvényben tartott egy, tulajdonképpen csak a rendkívüli (háborús) körülmények hatására keletkezett rendeletet, melynek lényege, hogy az erdőtörvényben előírtnál szigorúbban korlátozta az erdőirtást. Ugyancsak a magánbirtok védőpajzsán ütött rést a 6201/1918. M. E. számú rendelet, mely üzemtervi kezelést írt elő magánszemélyek kezébe került bizonyos erdőkre, és amely szintén 1935-ig maradt érvényben.

10 Nem kétséges, hogy az 1879-es erdőtörvény a „szabad" - kapitalista gazdálkodást a magánkézen (elsősorban a nagybirtokosok, majd később a kapitalista vállalkozók, bérlők kezén) lévő erdőkben biztosította, hiszen ezekre az erdőkre korlátozást nem írt elő. A parasztság kezéhez jutott erdők azonban többek között a törvény korlátozó rendelkezései folytán - már sokkal kevésbé kerülhettek bele ekkor a kapitalista gazdálkodás ilyen irányú vérkeringésébe. Amint az 1. sz. táblázatból is látható, Somogy megyében az 1879: 31. tc. 17. §-a alá tartozó erdőknek csaknem egyötöde a volt úrbéresek kezében volt. Igaz ugyan, hogy a táblázatban csak a „közbirtokossági" erdők megjelölést találjuk, de mivel a nemesi közbirtokosságok erdei elhanyagolhatóan kisebb területet foglaltak el, mint a volt úrbéres közbirtokosságokéi, az e címszó alatt kimutatott területeket paraszti kézen lévő erdőknek tekinthetjük. Az erdei haszonvételek kiadásáról, az erdőjárandóság nagyságáról az 1853. évi pátens intézkedett először, majd az 1871. évi 53. törvénycikk a pátens vonatkozó rendelkezéseit „törvényesítette".

11 A törvény kötelezte a földesurat arra, hogy az összes jobbágyok faizási jogának megfelelő erdőrészt azok tulajdonaként méresse ki. A közös erdő kihasítása általában az úrbéri birtokrendezési eljárás során, az erdők elkülönözésével történt. Erdőilletőségként egy egész telki állományra (vagy 8 zsellérre) 2-8 hold (1200 ~-öles) erdőt kaptak a jobbágyok.

12 Ezeket az crdöilletőségi területeket mint meg nem osztható közös vagyont hatósági felügyelet alatti erdőként kellett kezelni. Az 1879:31. tc. azután állami felügyelet alá vonta ezeket az erdőket, s nem utolsó sorban kötelezővé tette az üzemtervi kezelésüket. Az állami felügyelet biztosításának eszközei Az üzemtervek Az 1879-es erdőtörvény legjelentősebb intézkedése az üzemtervi kezelés kötelező előírása volt. Miben is áll a rendszeres gazdasági üzemtervek jelentősége? Amikor kötelezően előírták az erdőgazdálkodás tervezését, a törvényalkotók azt a felismerést fogalmazták meg, hogy ebben a termelési ágban a mezőgazdaságnál hosszabb távon előre meghatározott, szabályozott módon lehet eredményesen gazdálkodni. Egy erdőterület faállománya gazdaságosan csak 50100 év alatt értékesíthető, mivel a faösszetételtől függően 40-120 év szükséges a teljes értékű faanyag felnövekedéséhez. Elsődleges szempont tehát, hogy az