Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Tóth Tibor: Az ipari növények termesztése a századforduló mernyei uradalmában

az egész vidéken közös megállapodásra jutottak volna, 30 Ft-on alul nem hajlandók holdját elvállalni".

5

' A cukorrépa művelése uradalmunkban tulajdonképpen három féle munkaerőforrás felhasználásával történt. Foglalkoztattak szakmányosokat, akik egyéb szerződéses kötelezettségeik mellett vállalták a cukorrépaművelést, alkalmaztak napszámosokat és végső szükségben sor kerülhetett az uradalmi munkaerő bekapcsolására is. A koronában számított 1 kat. holdra jutó művelési költség e három munkafajtánál a következőképpen alakult: Év Szakmányos Napszámos Konvenciós " Az i kat. holdra eső átlagos 1 94- 44,°^ munkadíj sok vonatkozásban I897. 50,00 46,3D 78,58 t' 1 ÍM y/ n 7 ' ' magyarázattal szolgai az ura7>,xz dalomnak gondot okozó, álI9

°°- 5

°'°° 5 3'5

6 l

andó mu

nkáshiány okaira. A 1906. 50,00 - 49,oo , . . . J ' ny napszamos munkát - mint a 1907. 50,00 - 40,I2 rí 1 n folyamatos munkavégzés szem1913. 50,00 58,41 pontjából egyébként sem célszerű megoldást - szinte teljesen kizárhatjuk a cukorrépa-termesztés munkaszervezetéből. A fenti táblázatunk másik két rovatában jelzett munkaszervezeti elem volt az, amellyel a vizsgált korszak egészében biztosították a cukorrépatermesztést. A felhasznált szakmánymunka és a sajáterős megoldás közti arány a vállalkozói kedv függvénye volt, általában 2/3-1/3 megoszlással alakult. A holdanként kifiztetctt bérek összehasonlítása egyébként érthetővé teszi azt, hogy az uradalom mindenek előtt ragaszkodott a szakmánymunkához, hiszen a kiemelt évek közül mindössze két esetben voltak alacsonyabbak a majorsági művelés egyébként is alacsonyan kalkulált bérköltségei a szakmányos munkánál. Sokkal jelentősebbek voltak a felülfizetések. Ha a saját erővel történő művelés költségszámítását igaznak fogadjuk el, kiderül, hogy a szakmányos munka alkalmazása 15-50%-os költségmegtakarítást jelent. Ez annál is inkább lényeges volt, miután a cukorrépa-termesztés bérköltségei általában a ráfordítások jo%-a fölött mozogtak. (II. sz. tábla.) Az első évtized végén - ha lehetett - a munkerő ellátottság még problematikusabbá vált. Az uradalmak fokozódó munkaerő-igénye felülhaladta a kínálatot, 1911-ben már a termelő üzemek versengéséről is hírt kapunk. Mint Ruppert József göllei kasznár panaszolta, a „bankosok környékbeli gazdaságai" 22,20 koronás napszámmal csalták el a cukorrépa-munkásokat, és a göllei gazdaság képtelen volt munkerőt találni.

38 Az alább még tárgyalandó szerződéses kötelezettségek, másrészt a csökkenő munkaerőellátottság eredménye az, hogy az uradalom növénytermesztését tekintve a cukorrépa-termesztés gépesítettsége mutatta a legnagyobb fejlődést, hiszen a talaj előkészítést a gőzeke, a vetést a vetőgépek, a növényápolást részben kapálógépek, a növényvédelmet a permetezőgépek, a betakarítást pedig a répakiemelők végezték. Amögött a jelenség mögött, hogy a szakmánybér az egész időszakban azonos szinten maradt, tehát, hogy a napszámbérek fentebb jelzett emelkedésétől elvált, kétségkívül a gépi eszközök kiterjedtebb alkalmazását is látnunk kell. Az uradalomban és általában a környező cukorrépa-termesztő gazdaságokban kialakult alkalmazási rendszer, hogy ti, a bérezés a művelt terület nagy-