Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)
Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében
y. Földkérdés és birtoklási viszonyok. A századforduló konjunkturális gabonatermelési lehetőségeit - mint láttuk - a Kapós mentén csak kevéssé tudták kihasználni. A termelés keretéül szolgáló majorságok kialakításának kísérletével is csak elvétve találkozunk, mert a terményértékesítés ösztönző hatása itt kevésbé érvényesült. A megyében átalános uradalmi földszerzési törekvések is mérsékeltebben jelentkeztek, s így egyenlőre elegendőnek bizonyult a robotos munkaerő is az uradalmi munkaigény kielégítésére. A hagyományos külterjes gabonatermesztés, a majorságok növekedése, a korábbiaknál nagyobbszámú munkaerőt követelt. Elsősorban ennek megszerzését biztosította a telekszámnövelés, melynek során a megyében 1767 és 1812 között 1617 telekkel gyarapodott a telkek száma. 1 ' 10 A telekszaporodás a napóleoni háborúk befejezéséig tartott, s biztosította a majorság munkaerőigényét. A telkesítési tendencia nem jelentette azonban az uradalmi földszerzési törekvések lanyhulását. Ebben az időszakban is követhető a jobbágyi használatban összeírt földek általános csökkenése, illetőleg a különböző címeken jobbágyi használatban volt földterületek elvonása. A megyei összeírás adatai alapján is jelentős az összterület csökkenése, az 1780-ban jobbágyi hasznosítású szántók területe 1804-ig 2342 holddal, a réteké pedig 2893 kaszással kisebbedett. Mértéke nem tűnik számottevőnek, de ha a telekszámnövekedés miatti relatív egy telekre eső területcsökkenést vizsgáljuk, akkor így az egy telekre jutó szántóátlag kb. 7,7 holddal, a rét pedig 4 kaszással csökkent. Az úrbéri regulációk másik célja az volt, hogy az urbáriumban megszabott keretek közé, vagy nem ritkán az alá szorított jobbágyi állományról leválasszák a különböző jogcímeken használt, de az úrbéres földállományba be nem számított egyéb földeket. Elsősorban az irtások visszaváltását szorgalmazták a jobbágyok panaszai és sérelmei ellenére is. A gabonatermesztési lehetőségek fokozódásával került sor ezekre a földekre, melyeket különböző szolgáltatások - általában 10-15 kr. vagy egy, esetleg másfél-két napi robot - ellenében használtak. Ezeket a területeket használhatták fel részben telkesítésre, de az úrbéresek kezén lévő földek általános csökkenése valószínűsíti, hogy helyettük inkább a majorsági földek gyarapítását szolgálták. A majorságok növekvő munkaigénye viszont egy következő - az előbbihez hasonlóan súlyos - összeütközéshez vezetett az uradalmak és a jobbágyok között; a munkaerő növelésének szükségességéhez. A telekgyarapítás szolgáltatta elsősorban a növekvő népesség robotoltatási lehetőségeinek kitágítását, s nőtt vele az átlagos évi 104 napos gyalogrobot mennyisége a megyében a századforduló után az 1767-es robotszám 30%-ával. 101 A robotszámnövelésnek esetenként csak a jobbágyi földek mértéktelen elaprózódásától való tartózkodás állított akadályt. Annak ellenére, hogy az 1767. évi 0,52 telekhányad jelentősen nem csökkent, az ekkor még átlag féltelkes jobbágygazdaság 18,2 holdas birtokátlaga jelentősen megkissebbedhetett. A jobbágyi birtokátlag csökkenése ellensúlyozására az uradalmak a megművelni már nem tudott földeket cenzus fejében időlegesen jobbágyi használatba adták. A telkesítési tendencia a század 20-as éveitől fokozatosan háttérbe szorult. A gabonapiaci értékesítési nehézségek már szükségtelenné tették a majorsá-
