Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

az ökörtilosok kijelölése volt, amelynek révén más állatok elöl elzárva tartották igavonó állataikat, általában a legjobb legelőkön. A természetes gyep és erdei legelők, valamint az erdők, ugarnyomások legelőként való hasznosítása mellett egyedül a tarlólegeltetés jelentett többletlegeltetési lehetőséget. A teleltetéshez szükséges takarmány általában kevés volt, rossz minőségű, így az év kezdetén a lehető legkorábban a külső legelőkre vitték ki állataikat.

90 A jobbágyok állattartásában nem mutatható ki a konjunktúra kedvező hatása, sőt ezzel párhuzamosan történt meg a - legeltetési lehetőségek romlásával - a juhállomány minimálisra csökkenése. Az 1812. évi tizedösszeírás szerint a 16 község évi bárányszapdrulata 1500 db körül lehetett, de számuk jelentősen lecsökkent, mert 1828-ban az országos összeírásban is csak 100 juh szerepel jobbágyok tulajdonában, s a bevallott mennyiség 1844-re éppen csak megduplázódott, így a paraszti gazdálkodás mindenkori első helyen tartott állata a szarvasmarha maradt, ezen belül is a szükség és a gazdálkodás követelményemé

1- megfelelően az igavonó ökör. Ha a különböző állatfajtákat nem is tudjuk pontosan számszerű l% megállapítani a közöttük lévő arányokból, amelyek jobban kifejezik az egy fa állatcsoportok közötti mozgást is, bizonyos következtetéseket levonhatunk. A számszerű vizsgálódásból egyértelműen kitűnik az állatállomány jelentős mennyiségi csökkenése, noha sem az úrbéri peres iratok, sem pedig más források nem szólnak jelentős állatpusztulásról ezen a vidéken.

91 A megyében előforduló néhány esetet inkább egyedi, mint általános jelenségnek tekinthetjük.

02 Az adóösszeírásokban a lóállomány mozgása a legkevésbé kiugró, így azt 10,0 egységnyinek véve, a következőképpen alakult a megyei és vele összevetve a kaposmend állatállomány összetétele:

93 Som 0 gy Kapós m e ot e 1804 1828 1828/c 1844 1804 1828 1828/c 1844 szarvasmarha 21 620 3958 15 036 18 365 1094 162 542 956 (ezen belül ökör) 11 620 1960 7 772 8 000 575 122 344 444 ló 11 241 2846 11 529 6 652 673 218 688 349 sertés 12 476 3428 11 211 8 868 342 136 454 488 szarvasmarha 19,8 13,9 12,9 27,4 16,3 7,4 7,9 27,3 (ezen belül ökör) 10,6 6,9 6,7 12,0 8,6 5,6 5,0 12,0 ló 10,0 10,0 10,0 10,0 10,0 10,0 10,0 10,0 sertés 11,4 12,0 9,7 13,3 5,1 6,2 6,6 13,9 A szarvasmarha-állomány általános és nagyarányú megyei csökkenésével kell számolnunk. Az is megállapítható, hogy az ökörállomány jelentős részét lóval cserélték fel. Az 1828. évi regnicoláris conseriptio már említett bizonytalanságát jól tükrözi táblázatunk, ugyanis a közte és a megfelelő évi rectificatio dicarum adatai közötti nagy számszerinti különbség ellenére az arányokat tekintve viszont elhanyagolható a különbség. Ugyanerre a megállapításra juthatunk, ha kiszámítjuk a Kapós mente %-os részesedését Somogy megye állatállománya egészéből, melynek alapján itt található a szarvasmarha-állomány 3,7-4,0%-a, a ló 5,9-6,1 és a sertés 4,o-3,9°/'o-a.

94 Számosállatra átszámítva is a megye állatállományának 4,6%-a, amit a paraszti népesség átlag 4,5%-a bírt, a szántó már említett 6,8%-os, a rét 6,9%-os részesedése mellett.