Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

mêlés helyén vásárolták fel a gyapjút. A nemzetközi kereslet hatására vidékünkön is, már a század io-es éveinek végén jelentősen megnövelik a birkaállományt. A jobb minőségű gyapjú előállítása ekkor még háttérbe szorult a menynyiségi szempontok mellett, s ezt jelzik a nagyméretű állománynövelések mind a megyében, mind a Kaposmentén. A Hunyady uradalom gazdálkodásának már a legfontosabb ágazata lett ekkorra az állattenyésztés, de egyre jelentősebb a mernyei uradalom egészében is, ahol - a többihez hasonlóan - az extenzív gyarapodás a jellemző.'

0 Az uradalom kaposmenti községeiben a kezdeti időszakban nem tartottak birkákat, csak 1824 után, amikor a taszári, Kapósra épített szabad birkaúsztatót elkészítették." A század második évtizedében kezdett kibontakozni vidékünkön is általában a birkatartás. Kaposkeresztúr árendása két nagy birkafalkával is igyekezett hasznot húzni bérleményéből, lassankint kiszorítva a közös használatú legelőről is a jobbágyok állatait. A keresztúri állomány nagyságáról nincsenek adataink, de nagyjából ugyanekkor a szomszédos Berkiben a Schmidegg uradalom összeírásakor 2608 birkát találtak. Taszár is jelentős központja lett a mernyei uradalom juhászatának, mivel a birkák állománának kb. 1/4-ét mindenkor Taszáron tartotta az uradalomban (1827: 1360 db, 1828: 1691 db, 1837: 1717 db, 1841: 2755 db, 1844: 3303 db),

78 s alig maradt el ettől Bate (1804-ben 1667 db, 1842-ben 2017 db) és Kaposmérő is (1833-ban 936 db). A mennyiségi növelés mellett fokozódó figyelmet fordítottak a nemesítésre is. Különösen a mennyei uradalom tűnt ki birkanemesítő tevékenységével, s a tenyészállomány javítását célzó nemesbirka vásárlásaival. A 30-as években a javítások már fokozottabban folytak, mivel a kereslet a piac telítődése következtében a jobb minőségű gyapjú felé tolódott el. A birkatartás szinte egyeduralomra jutása, már-már monokulturális jellege jelentősen kihatott az ellátását biztosító szántó- és rétgazdálkodásra. Az állatok sikeres téli tartása már különös gondosságot és jelentős takarmánybázist követelt meg. A 30-as években tetőződő birkatartás igya Kaposmentén egybeesett a nagyarányú rétterület gyarapodással és igyekezett is azt kihasználni. A taszári állomány növelése részben összefügg a nyert rétek takarmánynövelési lehetőségével, de látható ez Berkiben is, ahol az állomány a Kapós szabályozásának befejezése után megkétszereződött (1835-ben 4180 db) s minősége is jelentősen javult. Egyes uradalmakban - Taszár (Mernye), Bate, Berki, Kaposmérő - a birkatartásból származó jövedelem az uradalmi bevétel első vagy második helyén állott. Aránya ä birtokok bevételében fokozatosan emelkedhetett, mivel egyrészt az állattenyésztésen belül a vezető helyre került, másrészt a gabona soha nem jelentett vidékünkön komoly tényleges bevételi forrást. A mernyei uradalom egészét tekintve a bevételek kb. 30-40%-a származott a juhtenyésztésből, de még a zömében gabonatermesztő Berkiben is az összbevétel közel 1/3-át adta.'

0 A birkatenyésztés fellendülésének három évtizede alatt egyes számítások szerint a megyei állomány megnégyszereződött.

80 Ha a Kaposmentén az adatok hiányában ez így számszerűen nem is állapítható meg, valószínű, hogy az itteni növekedés sem maradhatott jelentősen alatta a megyei gyarapodás arányának. A birkák tartása - az istállózás mellett - nyáron a többnyire még elkülönözetlen legelőkön történt, ami miatt számos sérelem érte így a jobbágyságot, hiszen így legelőterülete csökkent. E panaszok, sérelmek - Bate, Kaposmérő, Szentjakab, Szabadi - lettek részben kiindulásai a későbbi legelőelkülönözések-