Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében

A Kapos, majd mellékvizeinek szabályozása döntően megváltoztatta a vidék rétgazdálkodását. A lecsapolás során nyert területeket kizárólagosan az uradalmak hasznosították, még azokon a helyeken is, ahol korábban a jobbágyok használatában voltak valamilyen jogcímen. Párhuzamosan a Kapós csatornájának elkészültével azonnal hozzáláttak a berek rétté alakításához. Először Berkiben irtottak és tettek rétté 50 holdat, de 1833-tól már égetéssel tisztították az uradalmak a Berki feletti szakaszt is.

46 Az első nagyobb területet a mernyei uradalom adta ki irtásra a taszári és a homoki berekben a környék - sokszor nem is uradalmi illetőségű - jobbágyainak, 160 hold körüli nagyságban/" A nyolc esztendőre szerződött jobbágyok átlag 1-2 holdas irtást és tisztítást vállaltak, de kötelezve voltak annak kizárólagosan rétként való hasznosítására (az utolsó három évben már a széna 1/3-át voltak kötelesek átadni, addig szabadon használták). A szabályozás befejezése után már nem találunk ilyen kedvező szerződéseket, az uradalmak vagy robotmunkával végeztették el a kevesebb munkát igénylő tisztogatást, vagy irtásra is már csak három évi szabad használatra adták ki a leendő rétföldeket.

48 A Kapós szabályozása után felmerült problémák után az egyes uradalmak igyekeztek megszabadulni a továbbra is áradásveszélyesnek megmaradt rétjeik legalább egy részétől. Erre jó alkalom nyílott a 30-as évek végén, majd inkább az 1840 körül meginduló legelőelkülönözésekor, melyek során legtöbbször a legelőkön kívül egyéb hasznosítású területek is gazdát cseréltek. Elsőként az 1827-ben elkülönözött és tagosított berki uradalom szorította - mintegy a tagosítás folytatásaként - cserére jobbágyait, s a lecsapolt Kaposberek nedves rétjeit a Szálacska pusztai magasabbfökvésű és kevésbé áradásveszélyes rétekért adta cserébe, 122 hold nagyságban/'

0 így az uradalom a pusztán maga rendezkedhetett be állattenyésztésre az immáron teljesen egytagba hozott rétjein és legelőin. Az 1836. évi úrbéri törvények alapján megindult legelőelkülönözési perek során is gyakran került rétcserékre sor. Csorna 1842-ig nem birt rétet berki földön, de úrbéri rendező pere során teljes rétillendőségüket már a Kapós hajdani berkében mérték ki.°° Kaposkeresztúr ehhez képest szerencsésebb helyzetben maradt, csak 7 hold rétet mértek ki 179 holdas járandóságukból a berekben, s maradt 630 hold berki rétföld továbbra is az uradalom használatában.

51 A községek által indított úrbéri regulációs perek végül is az uradalmaknak kedveztek, mert ahol kívánták, jobbágyaikkal valamilyen módon a réteket is cserélni tudták, s a jobbágyi használatba a rosszabb hozamú, vízjárásos réteket adták át, mint pl. Berki, Csorna, Kaposkeresztúr és Szabadi esetében. 3. Legelőgazdálkodás. 1847-ben a megyében mezőgazdaságilag hasznosított 1 321 992 hold földterületnek 15%-a, 200 355 hold legelő volt.°

2 A Kaposmentén a megyei átlagnál sokkal szűkösebb legelőterületekkel kell számolni, mivel ekkor itt az összes művelt terület 8,7%-a volt csupán legelőként hasznosítva.

03 Míg az 1848-ban összeírt 12 községhez tartozott a megye rétjeinek 6, szántóinak 3,8%-a, addig legelőből csupán 1,6% jutott. Az ekkor összeírt, részben már elkülönözötten használt legelők a korábbi nagyságra azonban csak hozzávetőlegesen engednek következtetni, de valószínű, hogy a Kapós mente egészét véve sem lehetett 2% felett.